Családi blog

Számlálás

2012-02-14T18:39:00.001+02:00

Temesváron, Boróék konyhájának ablaka a blokk zárt udvarára néz, ahová be szoktak parkolni az ottlakók. Egy szép napon, Tibike (4év 9 hó) és Laca (2 év 9 hó) egy-egy széken álldogálnak az ablak előtt, nézegetik az autókat és mély egyetértésben osztják, hogy az ott egy VolksWagen, az Opel, stb. Egyszer Tibikének eszébe jut, h megszámolja az autókat.

-1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12! Laca! Hány autó van?
Laca is számolni kezd: - 1,2,3,9,5,6...
-Nem jól van Laca, nem úgy kell számolni, figyelj ide, megtanítlak! 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12! Na? Hány van?
Laca újrakezdi: - 1,2,3,5,13.
-Nem! Laca, nem úgy kell. Figyelj már ide! - mondja ingerülten Tibike - 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12! Na? Hány van?

Laca: - Jengeteg!

És már meg is volt a békesség :)

A mosogatógép

2012-02-10T12:10:00.000+02:00

Már legalább két éve készülünk mosogatógépet venni. A konyhabútort már úgy is csináltattam, h megvolt a helye, csak éppen a vegyszereket tartottam abban a szekrénykében.
Nemrég aztán került egy kis pénzmagocska. Beszéltük is, néztük is, h milyent kéne vegyünk, de aztán nem vettük meg, hanem elutaztam Temesvárra.

Hazatéréünk utni első hétfőn hazaállít a kedves férjem azzal a szöveggel, hogy nekem akkora meglepetést hozott, h egyedül nem tudja behozni, legyek szíves menjek ki az autóig vele. Én meg nagy naívan azt hittem, h valamit meg kell nézni, vagy mittudomén, semmiképpen sem konkrét cipelésre gondoltam. S hááát, láss csodát: a csomagtartóból tényleg be kellett hozni a mosogatógépet!

A születésnapi meglepetéshez az is hozzátartozott, hogy szerdán jött a tag, h beszerelje. De kiderült, h icipicit át kell szabni a bútort, ezért nem szerelte be, hanem kitámasztotta a munkalapot és elvitte a szekrényemet. De tegnap, csütökrtön már hozta is vissza és tádámm! pillanatnyilag megy a próbamosogatás. Tehát most éppen mosok, mosogatok, kávézok és blogot írok egyszerre! Ezt csinálja utánam valaki :D

Köszi, Tibi, szép ajándék volt és nagyszerű meglepetés :)

Temesvár

2012-02-10T11:47:00.001+02:00

Múlt hetet ismét Temeváron töltöttük. Kezdek rájönni, hogy a blokklakás bejövése a divatba miért jön kéz a kézbe a kevés-gyerek-vállalása divatjával. Adott volt Boróék 3 szobás, negyedik emeleti blokklakásuk és 7, mondom HÉT személy. Ahhoz képest nem is volt konfliktus, de belátom, h ezt hosszú távon nem lehetne kibírni.
Tehát Boró a két kicsijével, és Zalán, aki a térde miatt betegszabin ücsörög otthon. Szegény Zalánt sajnáltuk már startból, pedig akkor még nem tudtuk, hogy a hét végére még arcüreggyuszi is beköszönt Hozzá. Na de nagyszerű, h otthon volt egész héten, mert így, a "nagyfiúk" levadulása esetén adott volt a meseolvasó. Kössz, Zalán! :)

Aztán négyükhöz csapódtunk még 3-an. (Tibi csak a 7végéken vett részt, Őt most nem számítjuk).

A hét nagyszerűen telt, különösen az első 2 nap, a hétfő és a kedd délelőtt.

Hétfőn: volt 2 játszóterezés, d.e. és d.u. is. Az a játszótér izgalmasabb, mint Kolozsváron bármelyik. Csomó fajáték van benne, mint valami Waldorf-ovi udvarában. Flinstons autó, vonat, ilyen-olyan mászókák, ugráló, stb.
A Flinstons autóba nekünk anyukáknak és a kistesóknak is be kellett üllni. Ez abból állt, h az autó mögé álltunk babástól. Ide-oda szállítottak bennünket a fiúcskák. Igen, szállítottak, mert, hogy ne legyen ebbl is vita, kineveztük tandem-autónak, amit ketten is lehet vezetni. (a végleges megnevezése: tandeN-kombi-dacia)
Egyszer aztán Tibikének nagy ötlete támadt, "Szálljatok be, mindenki, mert megyünk Sárosra!" - kiálltotta. Nem kérettük magunkat, örömmel mentünk. Kiszállás után kijelentette, hogy ő bizony Csapja-nagytata. Mivel éppen megérett a szőlő, minden unokájának hozott egy szép gerezd szőlőt és felszólított, h a kicsiknek legyünk szívesek magozzuk ki. Aztán elment kertbe permetezni (most permetezni, de tavaly nyáron még Termetezni járt nagytata. :) )
Ugrálnunk is kellett az ugrálóban, amit ő szerelt össze, spéci az unokáinak.
Végül a favonat Opel Vivaro-vá alakult és abba kellett beülni, hogy ide-oda kocsikáztasson bennünket Csapja.

Hétfőn éjszaka nagyon fájtatta a fülét a fiacskám, de azért a kedd délelőtti játszóterezést nem hagytuk ki. Délután pedig irány Ioana, az orvosnő. Kiderült, h fülgyulladás van, kaptunk fülcseppet, orrcseppet, lázcsillapítót és arra vonatkozó instrukciókat, hogyan tegyünk a fülecskébe anyatejet meg fokhagymát.

Bármennyire is aggódtunk, h a többiek nehogy elkapják, szerdától Bálintka lázasodott be csúnyán, csütörtökön már Laca is, így a csütörtöki kontrollra már nemcsak Tibikét vittük felülvizsgálatra, hanem a Boró két fiát is. Így aztán csütörtökön és pénteken őriztük a blokklakást, hallgattuk a hisztiket, a nyávogásokat, és minden egyéb extra, ami a gyermekek-bennt-tartásával együtt jár.

Pétek reggel arra ébredtünk, h ömlik a hó. Nem, nem hullt, hanem ömlött. Péntek este megérkezett Tibi, azt mondta, h ngayon kellett figyelnie, mert mindenhol havazott, néhol jobb, néhol rosszabb volt az út.
Havazott is vasárnap reggelig, néha pihézett, de többnyire ömlött. Vasárnap reggelre minimum 30 cm hó hullt le. A hazaútunk vasárnap azzal kezdődött, h Tibi egy fél órát lapátolta a havat, h egyáltalán ki tudjon állni a parkolóból.

A hazútunk elég hosszú volt, Aradig elég normális volt az út, aztán Aradtól Nagyváradig olyan, hogy nem hittünk a szemünknek. ha Firtosmartonostól Székelykeresztúrig lett volna olyan, azt még talán megérteném. Aszfaltot nem láttunk, nem volt sem homokozva, sem félretolva a hó, egyetlen eltakarító járművet sem láttunk. Így kb. 30-40 km/h -val jöttünk Váradig. Ott aztán megálltunk tankolni, enni, inni, pelenkázni, stb. Egy órát álltunk, kb. Onnan már egész európaiason lehetett jönni, a szokásos 2 és fél óra alatt értünk haza Váradról.
Következtetés: az út Solenzával 5 és fél óra, Volvoval pedig 8.

Amit iszonyan sajnáltam, hogy a Bega parti fotó elmaradt... Az egyezség miatt sajnáltam...
Hét elején azt hittük, hogy még van rá idő, aztán a gyermekek lebetegedtek, aztán hó+hideg+fülgyulladásos fiúk+arcüreggyulladásos Zalán... tehát logikus, h nem jöhetett össze a dolog, de... hát sajnálom nagyon.

Még a hugi mosogatógépjéről szeretnék szólni. Amit mosogatott nekünk azon a héten... majdnem minden nap főztönk levest és másodikat, plusz vacsorára valamit... Ennyi ember után gép nélkül egy felnőtt non-stop mosogatott volna. Tehát kijelentem ezúttal, hogy a mosógép mellett a mosogatógép is nagyon hasznosnak tűnik :)

Nem tudom, h mikor megyünk még Temesvárra, de mindenesetre készülünk, és reméljük, h következőkor megússzuk a mindenféle gyuszikat és egészséges lesz a banda! :)

Szentgyörgyi sztorik

2012-01-16T18:16:00.000+02:00

Aki ne tudná, Sepsiszentgyörgy fontos helyszín. Ott laknak ugyanis anyósék, és rajtuk kívül sok haver. Elég messze van tűlünk, kb 300 km-re, így csak 2-3 havonta egyszer nézünk arrafelé.

Most például a két karácsony között ugrottunk be a nagyszülkhöz, annál is inkább, h Bálványoson szilvesztereztünk, onnan egész közel volt.

Egy szép napon, éppen vonulunk le a negyedik emeletről Tibikével kézenfogva, s hát valamelyik emeleten, a fogatlan, de vidám takarító néni éppen mossa fel a lépcsőházat.
-Jaajjjj, összejárjuk a szépen felmosott lépcsőket, ne tessék haragudni! - mondom neki kedvesen.
-Ázázzáájáár, feleli vigyorogva és vidáman a néni.
Összemosolygunk, továbbmegyünk. Egy emelettel lennebb Tibike kérdezi:
-Anya! Milyen nyelven beszélt veled az a néni?

---------------
Ugyanaznap történt, hogy megálltunk egy patikánál CALGEL-t venni. Jutka rémesen fogzik és nincsen nálunk semmi, így nem lehet kimenni Bálványosra.

Gondolkodtam, hogyan írhatnám le ezt a sztorit, de muszáj fonetikusan, mert másképp leírhatatlan.

Tehát patika:
-Káldzsélt kérekszépen.
-Káldzsélt? Az nincsen.
-Akkor valami mást, amivel bekenhetem a babám ínyét, fogzik.
-Jaaaa!!! Kalgél-t? Az van! - csap a homlokára a székely patikuslány.

Könyv a PCOS-ről

2011-12-14T15:02:00.000+02:00

A PCOS (policisztás ovárium szindróma) a vezető női meddőségi ok, ennek ellenére hazánkban ma még jelentősen aluldiagnosztizált, és a legtöbb esetben a páciensek félrekezeltek!

Végre-végre íródott róla egy könyv, nem orvosi szaknyelven, hanem laikusok számára is érthetően!

A könyv címe: Az ezerarcú boszorkány - A PCOS-ről lányoknak és asszonyoknak

A szerzők (Sári Nóra és dr. Kovács Ramóna), akik maguk is PCOS-ben érintettek, évek óta küzdenek azért, hogy minél szélesebb körben felhívják a figyelmet a tünetegyüttes valódi természetére. Az elmaradó gyermekáldás csupán a jéghegy csúcsa!

Az érintettek száma ennél jóval bővebb: ha nem jutnak megfelelő kezeléshez, az életük második felében jelentős egészségromlással kell szembenézniük.

A könyv szakmai lektora dr. Breyer Helga, belgyógyász, aki évek óta Németországban dolgozik, kimondottan a pcos-sel foglalkozik.

PCOS "gyanúsítottak" a következő tünetekkel élő nőtársaink:

pattanásos bőr a tinikoron túl
fokozott szőrnövekedés vagy hajhullás
ultrahangon látható apró ciszták a petefészekben
gyakran rendszertelen vagy hiányzó menzesz
gyakori hízékonyság, különösen deréktájon
teherbeesési nehézségek / korai vetélés(ek)

Egyik tünet sem "kötelező", már az is érintett lehet, akinél 2-3 tünet stimmel a felsoroltak közül.

A jó hírem az, hogy nem csak Magyarországról lehet megrendelni ezt a könyvet, hanem Romániából is, így megspórolva az átutalására kirótt kezelési költséget és a horribilis postaköltséget is.

Érdeklődni:

e-mail: pcoskor.kolozsvar@gmail.com

tel: 0721 83 51 10

A betegségről további infók: http://www.pco-szindroma.hu

A mo-i PCOS Szívügy Alapítvány facebook oldala: http://www.facebook.com/pcosszivugyalapitvany

Íme egy miskolci háziorvos visszajelzése:

"Nagyon köszönöm a könyvet. Roppant hasznosnak találtam: kellően
vegyíti az ismeretterjesztést a tudományos igénnyel. Az én fejemben is
helyrerakott egy pár dolgot,pedig foglalkozom a témával egy ideje. Más
ezt a problémát egy érintett nő szemével látni, ezt így ebben a
mélységben a betegeim nem mondják el. Bár lehet, hogy csak én nem
tudtam, hogy mit kérdezzek... A fenébe, ez a férfi agy-női agy
különbség :)
Még egyszer köszönöm, a betegeim nevében is.
Tisztelettel,
Dr. Szépkuti Zoltán
háziorvos"

Idei Mikulásunk

2011-12-05T18:55:00.000+02:00

Tibikével készítettük ezt a Mikulást, Apa pedig fotózott. Ajánlom szeretettel... :)

Volt egy maradék polár anyagom, abból vágtunk 33×21 cm-es darabot, de ez a méret erősen függ a fakanál méretétől. Majd beférceltük és összeráncoltuk az anyagot egyik hosszanti oldalán, ráhelyeztük a fakanalat, majd jó erősen rákötöztük az anyagot a fakanálra,

végül lehajtottuk a palástot.

Ezek után a sapka elkészítse következett. A mi Mikulásunk sapkájának méretei: magassága 17-18 cm, also alapja 15, a felső pedig 3 cm. De természetesen ez is függ a fakanál méretétől. A két oldalát szépen egymáshoz varrtuk, majd övet varrtunk a subára, és díszt a sapkára fehér cérnával. Javasolom azonban, hogy ezt előre varrjátok rá, mert sokkal könnyebb dolgotok lesz!

Ezután következett a Mikulás zsákja, egy 20×20 cm-es négyzet alakú anyagból. Fehér cérnával ráncoltuk össze a szélét, négy diót tettünk bele.

Nem maradt más hátra, mint feladni a zsákot Mikulásunk hátára, majd elkészíteni az arcát is. Szakállat, bajuszt és ősz hajat kozmetikai vattakorongból “szabtunk” és ragasztottunk, szemet és szájat pedig zsírkrétával rajzoltunk.

Az összes képet a NATURallFAMILY.ro oldalon találjátok.

Jó szórazkoást!

Bátorság

2011-11-17T20:39:00.000+02:00

Tibike nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy ő mennyire bátor! Néha bátor oroszlán, másko bátor katona! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a bátorságát nagyon sok esetben pátyolgatni kell... hogy diszkrlten fogalmazzak :)

De szegénykét megsajnáltam mind a két esetben.

Egyik:
a Fogarasban volt a cégbuli. És volt ott ún. tiroliana. Én eddig nem tudtam, h mi az: Két szikla között ki van feszítve egy kötél. Az emberre rákötnek valami hám-félét és felfüggesztenek erre a kötélre, azon meg végigcsúszol. Nagy buli volt, mert amikor odaértünk, akkora köd volt, hogy nem láttuk, h hová csúsznak az emebrek, csak annyit láttunk, h bele a nagy szürkeségbe. Én nagyszájú voltam, mert úgysem tudtam kipróbálni, az alvó Jutka jó alibi volt a hátamon :) Tibi is bevállalta, erre a gyerek elkezdett nyöszörögni, hogy "mi lesz Apával? Hová megy Apa? De vissza tud-e jönni Apa?" Nagyon be volt ijedve szegényke és csak akkor nyugodott meg, amikor az első lecsúszása után visszaérkezni látta az apját. Szegény még idesgebb lett, amikor Tibi leindult a nagy szürkeségbe, én meg üvölteni kezdtem, hogy "szamár a ködben"

Sorra csúszkált mindenki. Én nagyon írtóztam a gondolattól, h ott leszússzak, de Jutka olyan jól húzta a lóbőrt, h hálistennek nem kellett magyarázkodnom :D Feltűnt azonban, hogy a lecsúszók mind-mind újra menni akartak!
A gyerekeket is vitték a szülők. Már aki menni akart. És Tibikén kívül mindenki akart. Nyilván nem egyedül, de a szülővel együtt, külön hámban, de egy kampóra "akasztva" csúszhattak a gyerekek. És a Tibikénél kisebb gyerekek (többnyire lányok voltak) is vidáman kurjongattak: mégegyszer! mégegyszer!

Aztán Jutka megébredt és én is csúsztam kettőt. Alig mertem rászánni magam, de a végén nagyon örültem, h kipróbáltam. Nagy élmény volt!

Aztán este, amikor már lefeküdni készültünk, kérdi Tibike, hogy "anya! Azok a lányok akik ott lecsúsztak, azok bátrak?" Hát mit mondhatnék erre? "Igen, bátor lányok".
"De Anya! Én nem csúsztam le!"
"Nem, te nem akartál lecsúszni"
"Akkor az azt jelenti, h én nem vagyok bátor?"

----------------------
Másik:
A Szentegyházi gyerekek, a fiharmóniások egészen meg lennének hatódva, ha tudnák, h Tibikém mennyire rongyosra hallgatja a CD-jüket. Azon belül is csak egy számot: a Klapka indulót.
"Föl-föl vitézek a csatára/ a szent szabadság oltalmára/ mennydörög az ágyú, csattog a kard/ Ez lelkesíti csatára a magyart!" - harsogják a vlahicai gyerekek és hangszereik.
Tibike pedig a magyar vitéz-katona, aki a hintaló paripáján vágtat és egy vállfa az íj. A tompaszögű háromszög vállfa, az akasztójánál kell kihúzni. Felkapja, megmutatja, hogy "így né, Anya!"
Közben a kardja is be van dugva a nadrágjába, mert kardja is van a mi vitéz magyar katonánknak!

Megtanulta a gyerek a 8-as számjegyet. Mert ez, a CD-n a 8-as. Ahogy lejár, rögtön szalad, fel sem ír, de semmi gond, mert odataszítja a kicsikészét, és forgatja vissza a kis bütyköt és vissza a 8-asra. (Azt most nem ecsetelem, h Apával együtt mennyire be vagyunk már zsongva ettől a nagy indulótól.)

Hogy ne legyen ez elég, három napig hiányzott az oviból. Torokfájás miatt itthon tartottuk. Hát három napig egyéb sem ment, csak "föl-föl vitézek a csatára, a szent szabadság oltalmára, stb..."

Na de egyszer úgy adódott, hogy a gyerek fel akarta hangosítani. És valami rosszul sült el, mert egészen feltekerte, az meg elkezdett üvölteni, ahogy még bulin sem... Tibike rééééééééémesen megijedt. Üvöltötte, hogy "anyaaaaaaaaaaa!". Én száguldottam a konyhából, ő futott velem szembe. Egyszer lekapcsoltam a hifit, utána ölbe vettem a remegő-reszető-üvöltő fiacskámat. Ölelgettem, puszilgattam, és magyaráztam, h az volt a baj, h igen felhangosította, de mostmár lezártuk.
"Jajj Anya! Úgy megijedtem." - magyarázta.
És a nagy vigasztalás-vigasztalódás közepette eszébe jut Jutka!
"De Anya! Jutk nem ijedt meg? Jutka miért nem sír? Jutka bátrabb?"

Tény, hogy Jutka is abban a szobában volt, de távolabb a hifitől. Nagyon nagy szemekkel figyelte, hogy mi törtnik, de egy hangot sem hallatott, így aztán én nyugisan Tibikét vigasztaltam. Hát ez lett a vége!

Pompás mennyegző

2011-11-17T17:42:00.000+02:00

Tibike beleélte magát a dologba és nagyon lelkesen adta elő:

-Amikor vőlegény leszek, akkor téged is (mutat rám) és téged is (mutat Jutkára) feleségül veszlek! És még Apát is! Itt fogunk lakni ebben a házban, (tehát itthon) de egy kombi limuzint veszek és elmegynk a lakodalomba!

Gyerekszáj

2011-11-10T10:07:00.001+02:00

Sajnálom, h az utóbbi időben kihagytam a gyerekszáj történeteket. No, de ne sajnálkozzunk, hanem nézzük a mostaniak közül a legjobbakat :)

1.
Az ovis uzsonnát Tibike nem szokta hazahozni, de egyik nap felét hazahozta. Valami süti-szelet volt, tehéntúrós, mazsolás valami. Csodálkoztam nagyon, h vajon hogyan maradhatott meg? De hát megmagyarázta: "Megettem a tetejét, és itt is ezt a felét, és megéreztem, hogy HŰHA! olyan finom, hogy jobb ha otthonra is hagyok!"

2.
-Olyan szép fiúcska vagy, Tibikém! - mondtam én.
-És nagyon jószívű, és nagyon vicces! - tette hozzá elégedetten!

3.
Télen mindig ki van száradva a szája Tibikének, rágja, szopja, mittudomén. Nem zeretem ezt a szokását, de mit tehetek? Vettem szőlőzsírt neki. Azt pár nap után elveszítette, de gondoljuk, h itthon lehet a házban, mert ki nem vitte... Lényeg, h az ajakír eltűnt.
-Hová lett a szőlőzsír, Tibikém?
-Hát amikor egyszer mindent kihordunk a lakásunkból az utcára, akkor megkapjuk.
-De Tibikém, nekem nincsen kedvem mindent kihordani az utcára!
-Akkor jó lesz ide is, az ovi udvarára.

4.
A rendmánia, ami a legtöbbek szerint egy megbecsülendő, jó tulajdonság, néha nem is olyan jó. Ti. Tibike, amiután abbahagyta a délutáni ujjszopást (mostanában nem alszik délben, csak egy kicsit szopja az ujját és büngyürgeti a pokrócát), helyre akarta tenni a "koprócot" (kopróc= a szopis pokróca).
Rögtön felállt az ágyon, kereztülgyalogolt rajta, el az alvó Jutka feje mellett, aki persze fel is ébredt rögtön.
-Jajj, Tibikém, miért mászkálsz a Jutka feje mellett? Most felköltötted!
-De Anya! A koprócot helyre kellett tegyem, mert befejeztem a szopást!

5.
Vasárnap este:
-Most hétköznap van, Apa?
-Nem.
-Akkor mi van? Tízköznap?

Az abrosz

2011-11-03T13:34:00.001+02:00

Szép, nagy asztal, és rajta ez a terítő. Kalotaszegi mintával van kivarrva. Pirossal. Nagy írásossal. Ránézésre gyönyörű, mondhatni: lenyűgöző. Ha jobban szemügyre vesszük, akkor láthatjuk rajta a virágokat, mindenféle bugyrokat, díszítéseket. Ezek az apró kis bugyrok, amiket kivarrni rém unalmas, fölöslegesnek tűnnek. Kitartás, türelem kell hozzá, és a tudat, hogy a végén, amikor kiterítem és ránézek felülről, messziről, mennyire szép lesz...

Csak varrogatjuk-varrogatjuk. Varrás közben sokkal több szépséget, csodálatos szimmetriát lehet felfedezni rajta. A szimmetria is... amúgy unalmasnak gondolná az ember..., de amennyire fokozni lehet azt a kisebb-nagyobb mintákon, és összekombinálni ezt a szimmetriát azzal... roppant érdekes. Annyit lehet rajta csodálkozni-elmélkedni-vizsgálódni. S természetesen ha még többet nézzük-fürkésszük, akkor még apróbb részleteket, még cselesebbeket fedezhetünk fel rajta.

S ha varrogatjuk, néha szorgalmasabban, néha lassúbb tempóban... előbb-utóbb befejezzük. Akkor elvégezzük rajta az utolsó simításokat: széle eldolgozása, mosás, keményítés, és diadalmasan felterítjük az asztalunkra. Már csak néha kell vele törődni, általában nagy ünnepek előtt szoktuk: mosás, keményítés, újraterítés.

Ha olykor újra mélyen rászegezzük tekintetünket, jólesik újra az ismerős vonalakat, szimmetriákat fürkészni. Minden ismerős, hiszen mi varrtuk. Azt a tulipánt akkor varrtam, amikor itt volt a barátnőm. Kávéztunk közben, és a matektanárról pletykáltunk. Ott, azokat a bugyrokat rémesen untam. Gondoltam: ezek a kalotaszegiek vajon miért szeretik ennyire cifrázni? Csak varrtam gépiesen, hogy fogyjanak minél hamarabb, hogy tudjak nekifogni a másik sarkánál annak a szép tulipánnak.

...És ahogy fürkészem, meglátom, hogy egy helyen megpattant a fonal. Hű, gondolom, ezt nem lehet így hagyni. Rontja az összképet, és különben is, nehogy tovább bomoljon. Egyébként annyira kis apró hibácska, hogy az összképet... senki észre sem veszi rajtam kívül. A barátnőmnek megmutatom ezt a kis fonalszakadást. Azt mondja: "áh, nem észrevehető". Engem bosszant, de annyira sok a dolgom, a lótás-futás a mindennapokban, hogy csak néha jut eszembe.

Egyszer aztán feltűnik, hogy tovább bomlott. Most már rajtam kívül mások is észreveszik. Nem sokan, csak néhányan. A barátnőm is.

A lótás-futás nem akar szűnni, muszáj megszerveznem az időszakítást. Jó, akkor mosogatás helyett...

A tű, az megvan. Az írásost mindig ezzel varrom, itt van a tűspárnában. Na de a fonal? Kutatom, vajon van-e pont abból maradék? Pont abból, amivel ezt varrtam. A fonalas dobozomban nincsen. Van még egy hely, ahová gomolyákat szoktam bedobni. Nézem-keresgélek-hasonlítgatom a színeket, hogy lám, ez-e az? Egyforma nem lehet, hiszen ezt néha kimostam, vasaltam, a másik azóta is itt van feltekerve a fiókban. Tehát remélem, hogy ez volt az, és nekilátok.

Először tervezgetek, mint egy mérnök. Innen ezt kivágom, onnan azt visszabontom. Óvatosan, hogy a mellette-varrást ne bántsam... Amikor kiötöltem, akkor fogom a kisollót, tűt, fonalat... közben eszembe jut, hogy ez az a matektanáros rész... Közben hasonlítgatom a szimmetrikus párjával, hogy minél jobban eltüntessem a hibát. Ügyködök, művészkedek. Váratlanul beállít a barátnőm. Azt mondja, hogy "végre megcsinálod, mert már szörnyen nézett ki." Csodálkozom, mert eddig mindig nyugtatott, hogy nem vészes, úgysem veszi észre senki, most meg tessék, ezt vágja a képembe... Ezek a barátnők...

Lényeg, hogy megrenováltam, amit akartam. Visszaterítem az abroszomat a helyére. Én tudom, hogy hol a javítás. Ha alaposan megkeresem, akkor megtalálom. De mások, akik messziről, egyben pillantanak rá, nem veszik észre. Ez, mondjuk nem is lényeges, az annál inkább, hogy ott már biztosan nem bomlik tovább.

...

Vigyázzunk az ilyen szálakra, amelyek nincsenek jól elvarrva, ki akarnak bomlani, elrondítják a kézimunkát, kilógnak a szimmetriájukból...

Lehet ez a varrogatás-javítgatás egy beszélgetés egy kávé vagy egy sör mellett, egy őszinte szembenézés valakivel, egy...

...lényeg, hogy ne hagyjuk kibomlani a saját kezünkkel varrt abroszt. Annyi munka van benne, emlék, élmény... Kár lenne érte. Vigyázzunk rá!

Réka és a kékszeműek

2011-10-14T15:14:00.001+03:00

Katóca készítette rólunk ezt a fotót. Ugye nem kell modnanom, hogy nagyon szeretem? Nem Katócára értettem, hanem a képre. s persze nem kimondottan a kép minősége miatt.

A Scorpions együttes és búcsúzásuk

2011-09-13T15:26:00.003+03:00

Már idősek a Scorpions együttes tagjai és elindultak egy világ körüli búcsúturnéra. Föltétlen el akartunk csípni egy koncertet ebből a turnéból, hiszen eddig csak egy Scorpions-koncertet láttunk, és az nem volt az igazi. A 2007-es szebeni koncertről van szó. A zene szuper volt, a show, a minden. De a közönség... hát hagyott kívánnivalót maga után. Sajnos a legtöbb ingyenes koncerten ez van: odacsődül midnenki, olyan is, akinek van köze, de olyan is, akinek totál nincsen az illető együtteshez, zenéhez.

A környéken Budapesten, június 6-ra volt meghirdetve a koncertjük, valamint pár napra rá Bukarestben. Nos, mivel Budapest közelebb van 100 km-rel, és inkább akad szállás meg bébiszitter... Hát inkább ide mentünk.
Rengeteg szervezést igényelt, hogy csak egy részét említsem: útlevelet csináltattunk Jutkának, mert neki még nem volt. A kánikulában, hogy ne legyen annyira hosszú az út, hát megálltunk Cegléden strandolni. Egyik havernél megszálltunk. BakiZoli bébiszittert szerzett nekünk, akit Tibi autóval elhozott, majd hazavitt a város másik végébe. Az elhozásnál egy akkora zuhatag leesett az égből, hogy at hittem, el fogunk késni.

Nos, mindenezek ellenére elértünk-elmentünk, kiélveztük a koncertet, ami, természetesen az elvártnak megfelelt. :)

És a poént már kitalálta mindenki, a kolozsváriak főleg!
Nyáron egyszer azzal jön haza a kedves férjem, hogy Scorpions-koncert lesz Kolozsváron. Azt is mondja, hogy melyik haverja mondta neki. Hááát, mondom annak a tagnak nem kell mindent elhinni...
De rá néhány napra egy megrögzött koncert és fesztiváljáró haver SMS-t ír ugyanerről.
Végül megjelent itt is: http://www.the-scorpions.com/english/tourdates.asp, a plakátok és a jegyeket is árulják.
Azt, hogy örüljek-e vagy ne, azt még nem tudtam eldönteni, midenesetre a jegyeket megvettük :D

Az egyetlen félelmem az, hogy már egy Scorpions koncert volt, amit a közönség miatt nem tudtunk kiélvezni. Most, az U-sok stadionja avatására jönnek. Ha begyűl a sok szotyiköpködő, zászlólengető vandál U-drukker, nehogy mégegyszer úgy járjunk, mint először.

Családi túra a Fogarasban, a Transfogaras körül

2011-08-19T13:03:00.000+03:00

Azt remélem, hogy a nyári jövésmenéseinkről lesz még időm írkálni. Addigis itt egy képes beszámoló az eddigi családi nyaralásról. Az elsőről, mert a másodikra a jövő héten kerül sor.

Itt megyünk a Balea vízesés felé.

Itt Jutka füvezik, amíg mi szusszanunk egyet.

Tibike is nagyon boldognak látszik.

Másnap a Balea tótól felmásztunk a Kecske-nyeregbe, aminek szerintem magyarul a Zerge-nyereg a neve. A térképen midnenesetre "Șaua Capra". Fel is értünk, íme:

A hősünk ekkor még vidám nagyon :)

A kőre is utánam mászik, nehogy valamiről lemaradjon.

Ebéd a "Lacul Capra" mellett:

Alvásszünet a cél előtt 10 perccel: Tibike az ölömben (arca letakarva az égető nap elől), Jutka hátul.

A fél az csak egy rész

2011-08-09T15:12:00.000+03:00

A Félsziget Fesztiválról volt szó itthon. Hogy el tudnánk-e menni, vagyis, hogy hogyan tudnánk elmenni egy napra. (Van egy ígéretes nap: Within Temptation, Pokolgép és Hammerfall, egy nap alatt, sőt, úgy néz ki, hogy egymást követően.)
Mindebből csak az a lényeg, h elhangzott itthon a "Félsziget" szó, és Tibike el is kapta röptiben:

-A félsziget az csak egy lésze a szigetnek? Hol van a másik lésze?

Eszmecsere az ugrálóban

2011-07-28T18:19:00.000+03:00

Még a tavaly nyáron megörvendeztették a nagyszülők az unokákat egy trambulinnal. Már ezerszer megérte a pénzét, amennyire élvezik a fiúk.

Egy júliusi estefelé az ugrálás alatt zajlott a következő párbeszéd:

Tibike: -Laca! Te hová valósi vagy?

Laca tovább ugrál, egyértelmű, hogy nem érti a kérdést.

Tibike nagy hagyja annyiban: -Laca! Te honnan jöttél?

L: -Székelyhídról!

T: -Én Lengyelországból jöttem!

És folyt tovább vidáman a szökdécselés.

Magyarázat:

Az az alapfelállás, hogy Boróval, és a négy gyerekkel Sároson nyaraulnk, a szüleinknél. Az Apukák hétvégenként meglátogatnak, egyébként ők dolgoznak. Zalán, Laca apukája ezen a hétvégén nem jött, mert összejárta a fél országot, többek között Székelyhídon volt lakodalomban. Innen a Székelyhidi ötlet.

Mi, amikor a családi nyaralás alkalmával autóztunk át a Transfogarason, egy lengyel motroscsapattal többször is találkoztunk. Elhagytak ők minket, utána mi őket, aztán egyik megállónál utolértek és meg is álltak, tehát Tibike jól megbámulhatta motraikat. Kb 8 motorból állt a csapat, egy Honda és atöbbi hét mind egy szálig Harley Davidson.

Másik sztori: egyszer még amikor emlegette Tibike a lengyel motrosokat, kérdeztem Tőle, hogy milyen motorbiciklik voltak? Azt mondja:

-Volt egy Honda, és a többi, az háááá, ..., hááát, valami más.

Az anyatejről 26 hónapos szemmel

2011-07-28T18:13:00.001+03:00

Hogyan kezdte el ez a két fiúcska nem tudom, de amikor bementem a szobába így találtam rájuk: Laca (ő a 26 hónapos) éppen felébredt; Tibike nem is aludt, de nagyon örült, hogy a Laca ébredésével vége lehet az ő pihenésének; és Nagymama, aki a fiúk hancúrozására éberdt a déliutáni pihiből. A két fiú pedig futnak-szökdösnek körbe-körbe a szobában és kiáltozzák, hogy „tejport kérünk!”

Megkérdeztem, hogy mit akarnak a tejporral, Nagymama már pisolygott, mert ő már tudta.

-Hogy tegyem be a mellembe! – világosít fel Tibike.

Ez még folyt egy darabig, mármint a szökdösés és a „tejpolt kélünk” kiabálás. Egyszercsak Laca rámnéz az ördögfióka tekintetivel (van Lacának angyalka-tekintete is és ördögfióka-tekintete is, mindkettő nagyon jól áll a gyönyörű-diónyi barna-fekete szeméhez) és kijelenti huncutul:

-Jéka nénnyinek savós a teje!

-Eriggy menj el, hát Borókának milyen a teje?

Válaszként érkezett egy angyalka-tekintet a fent említett szemekkel, és a szöveg:

-Bojókának naaaaaaaaaaaagyooon jóóóóóóóóóóóóó teje van!

Négy

2011-07-06T17:55:00.001+03:00

Bevágódtunk egy önkiszolgálóba Eugéniát venni. (Nem veszünk minden nap, de az utazásokkor kell valami unaloműző arra az esetre, ha Jutka alszik és Tibike nem. Különben Tibike rázza a Jutka ülését, vagy rikoltozik, vagy bármit elkövet, amivel úgy gondolja, h a huga felkölthető.)

Az üzletbe Tibike hozza a kis kosarat és bedob 2 Eugéniát. Mondom Neki, hogy tegyen még, mert 4et szeretnék venni. Kérdi, hogy "de hányat tegyek, anya?" Gondolom magamban, hogy "na most letesztellek, te gyerek!", és azt mondom, hogy "hát még annyit, hogy négy legyen". Erre Tibikém belenéz a kosárba, nézi a két, már-betett kekszet és nagy fontosan kijelenyi:
-Jó, akkor még teszek kettőt!

***

Csanna megültette a pulykamamát egy fészekaljnyi tojásra, de csak négy pulykafiú kelt ki. Kérdi Tőle Tibike:
-Nagymama! Hány kicsipulykád van?
-Négy!
-Pontosan annyi, mint ahány éves vagyok! - vonta le a következtetést a gyerek.

"Femeie la volan"

2011-07-05T23:28:00.000+03:00

(Mona kedvéért (apropo Mona, hogy vagy????), a cím azt jelenti, hogy nő a volánnál.)

Remélem, hogy legközelebb nem gyerekestől fogom elütni a babakocsit... :)))

Egy szép hétfői napon elindulok a fogorvoshoz. Autóval kell mennem, mert messze van. Izgulok, mert ki kell húzzák egy fogamat. (Mielőtt bárki megkérdőjelezné: már legalább 10 éve mentik ezt a fogamat, tényleg ki kell húzni. Nem is fog, csak egy megromlott gyökér.)

Kitaszítom Jutkát babakocsistól. Tibikét volt akire rásóznom, de Jutkát muszáj volt magammal vinnem. Így alakult. Szóval kitaszítom a kis babakocsit, lekapom róla az autósülést babástól és ügyesen bekötöm a hátsó ülésre. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, beülök és tolatni kezdek. Hallom-érzem, hogy valaminek nekimentem. Tudom, hogy semmi nem lehet a kocsi mögött, de azért megállok, szétnézek az összes tükörben, látom, hogy tényleg nincsen semmi és még tolatok egy kicsit. Megint hallom a valamit, de tudom, h tkp. nem hallhatok semmit. Nos, az utca végén eszembe jut, hogy biza a babakocsi "alját" nem tettem be. Egyből tudom, h azt ütöttem el. Visszafordulok, pléhpofával kiszállok (remélem, h senki nem látta), bedobom a "kerekeket" a csomagtartóba és elhúzok.

A fogorvosnál kiveszem a "kerekeket", aztán ki a gyereket, össze is rakom a babakocsit, s mire indulnék... hát az egyik kerék úgy áll, hogy a 100 éves lószekérnek sincs ennyire bedőlve a kereke. Megállapítom, hogy használhatatlan.

Aztán örülök, mert mégiscsak megúszom foghúzás nélkül. Pontosabban sikerült elhalasztani a dolgot.

Este Tibit megkérem, hogy renoválja meg a babakocsit, mert én, a hordozós, a kendős, mégiscsak használom nagyritkán ezt a kis kocsikát. Szét is szedi, és rájövünk, hogy az egyik tengelye meggörbült, de kiegyenesíteni nem tudjuk, mert kéne valami satu, vagy ilyesmi. El akartam vinni valami autószerelőhöz, csak két dolog tartott vissza. Egyik, hogy nemigen vlt időm ilyen extra járkálásra azokban a napokban, másik pedig az ego. Nem akartam látni az autószerelő pasik képét, amint éppen ecsetelem, h elütöttem a gyermekem babakocsiját. (pirulós szmájli)

Aztán Tibinek úgyis útja volt egy ilyen műhelybe, megkértem, s el is intézte, aztán még aznap össze is rakta. Tehát újra van praktikus-könnyű-kis-babakocsim. Minden jó, ha a vége jó, azóta roppant figyelek, hogy betegyem az autóba az "alját" is.

Hm

2011-05-30T15:56:00.001+03:00

Sokáig azt hittem, hogy be fogom pótolni a hiányzó sztorikat. Most már tudom, h ez lehetetlen volna. Lehetetlen, mert sokminden történt azóta, hogy nem írtam, és amit az ember halogat, annak elszáll a "fíling"-je is egy idő után, így aztán egyre nehezebb az írás.

Nagyvonalakban ezek történtek:
Az új autónkkal egy hétvégén elmentünk Szatmárra Bakiékhoz. Ott azt állapítottam meg, h megnőtt a fiam. A három gyerek bevegyült a gyerekszobába és nem is kellett rájuk gondunk legyen. Néha benéztem hozzuk, de csak úgy megszokásból.

Aztán március végén meglátogattuk Boróékat Temesváron, akkor volt Bálintka 6 hetes és akkor láttuk először. Boró mind mondta, h egy nyugodt baba ez a baba, azon a hétvégén mégis elég zaklatott volt szegény, levontuk a konklúziót: nem bírja a tömeget, a társaságot. Ez így is lehet, mert ezt azóta többször is bebizonyította szegényke. Ez a második gyerek sorsa...

Szentgyörgyre is elvonultunk, beirattuk a Volvot, és végre lett CV-s rendszáma.

Virágvasárnapra és a Tibike szülinapjára feljöttek Csannáék hozzánk. Tényleg: a szülinapról azért írhatnék, mert volt itt nagy-nagy hepaj, gyerekzsúr :)

Húsvét is szépen telt és nyugisan. Volt ünnepi menü töltöttbárány, meg tojásfestét, locsolás. Verset is mondott Tibikém a csajoknak. Engem pedig megöntözött AZ öntözőm, aki évek óta hűséges, egyetlen öntözőm :D

Aztán lejárt április és május a fergeteges Születés Hetével kezdődött. Jól sikerült az a hét, reméljük, h lesz jövőre is. :)

Utána való hetet Medgyesen töltöttük Boró, Laca, Bálintka és jómagam a két gyerkőccel. Eredetileg Sárosa készültünk volna, de hideg volt és rossz idő, nem mertük annyi gyermekkel bevállalni, hogy a fűtetlen házba töltsük a hetet.

És, hogy még egy héttel meghosszabbítsuk az együttlétünket, hát rákövetkező héten Boróék feljöttek hozzánk. Azt hittük, hogy dejó lesz együtt. Persze jó is volt, de nagyon nagyon robot. Folyamatosan etettünk, szoptattunk, pelenkáztunk, altattuk valakit. Egyszer aztán mindhárman elaludtak. (Hárman, mertTibike oviban volt.) Kábé így zajlott:
-Boró!!! Nézzük meg az órát, MIND alusznak. Tölthetem a KV-t?
-Persze! Mondta Boró és megnézte az órát.
Kitöltöttem a kotyogóból, merthogy már egy ideje le volt főve a KV, csak nem volt időnk meginni. És mire megtejeztük-cukroztuk volna, már fel is sírt valamelyik. Így történt, hogy egy hét alatt volt 1 perc 33 másodperc időnk CSAK MAGUNKRA!!! :)
De hát a gyerekek édesek, aranyosak, és még a hisztiket is röhögjük utólag... tehát jól telt és még mindig hiányoznak, pedig már rég hazamentek :(

A múlthét úgy is telt, Jutkával kettesben voltunk délelőttönként és Tibikével is együtt délutánonként... Éjjelente még Tibi is itthon van :)))

És próbálom újrakezdeni, vagyis folytatni a blogírást, mert erősen hiányzik...

Medgyesiek figyelébe

2011-05-08T16:50:00.001+03:00

Kedves olvasóim.

Kérlek Benneteket, hogy minél több medgyesi emberkének hívjátok fel a figyelmét arra, hogy Véndiák találkozó szervezésére kerül sor, a Báthory István Iskola és a Pro Schola Mediensis Alapítvány jóvoltából.

Részletekért klikk IDE.

Gyerekszáj

2011-04-27T10:06:00.000+03:00

Jutka mondja: GE-GE
Tibike mondja: Anyaaaaaaa!!! Jutka úgy mondja a gesztenyének, hogy GE!

(Szilveszterkor téma volt, hogy Laca a galambnak azt mondja, hogy ga, Tibikének azt mondja, hogy Ti, Zalánnak pedig, hogy Za, stb...

***

Ez még egy őszi:
Tibike boldogan hintázik, Apa pedig hajtja a hintát.
-Lökjed, Apa, lökjed! A hintában egy lökött gyermek ül!

***

Tegnap estefelé az udvaron játszanak Tibike és a szomszéd gyerekek. Egyszer hallom a fiam nagy száját:
-Mondjuk, hogy mi tűzokádó sálkányok vagyunk!
-Jó! - egyezik bele a szomszéd gyerek.
-Gyere Áron, okádjunk!

A Volvo

2011-03-24T00:52:00.001+02:00

Azon töprengek, hogy tudnám a lehető legrövidebben leírni a történetet?

Hát így: elmentünk Brassóba, megnéztük, tetszett és megvettük.

Amit föltétlenül tudni kell: a kedves férjem már legalább 2 éve (de sztem több) a fejibe vette, hogy vesz egy ilyen-s-ilyen Volvot. Pénze nem volt rá, de ha az emberem eldönt valamit... (csak győzze kivárni az ember - hehe)

Lényeg a lényeg: a pénz a tavaly év vége felé lett meg. Aztán ősz óta vadássza a hirdetéseket, mert mi tagadás: elég nehéz használt autót úgy venni, h az ember eldönti, hogy milyent szeretne, aztán esetleg csak a színről hajlandó kompromisszumot kötni, egyéb ügyben nem.

No, máris eluntam elmesélni, hogy nézett ő már Volvot Bukarestben, Árkoson, Temesváron... Aztán most úgy volt, hogy elmegy Budapestre kocsit nézni és egyúttal Psychotic Waltz koncertre. De aztán indulás előtti nap Andris telefonált, hogy szerinte vegyük meg a brassóit. Mert ő közben megnézte. Mert Tibi megkérte, h nézze meg, És Andris meg is nézte. (ezt most ne olvasd el, Andris, nem Neked írtam!!!) Andrist szeretjük is, de nem ezért, hanem mert ő olyan, akit az ember alapból szeret. :)

Aztán egy fél óra alatt Tibi eldöntötte, hogy holnap nem Pestre megy, hanem Szentgyörgyre. Aztán még egy fél óra alatt eldöntöttük, h nem egyedül megy, hanem négyen megyünk.

Tehát: vasárnap Sentgyörgy, hétfőn Brassó, és Brassóból már 2 autóval mentünk vissza Szentgyörgyre. Vigyorogva.

Kedden meg hazajöttünk. Ez volt eddig a legeslegnehezebb utunk, amióta utazunk. Na nem az autók miatt. Tibike édes volt, hozta a formáját és meg is szervezte: "én apával megyek a Volvoval, mert a Volvo fiús autó. Jutka anyával megy a Solenzával, mert a Solenza lányos autó!"
Így is jöttünk, csak az volt a baj, h Jutka gyakorlatilag végigbőgte az utat (nagyon kis kivétellel.)

Szopiszünetet tartottunk: Földváron, Segesváron, Balavásár után egy parkolóban, Nyárádtőn. Közben Tibike is kétszer bepisilt a gyerekülésébe... Ilyen utat még nem látott a világ. Persze Jutkát pont nem tudtam kivenni, mert vezettem (amúgy sem szeretek gyereket kivenni az üléséből mozgó autóban, de így lehetetlen). A gyerek pedig ha üvölt, akkor ilyen ősanya-problémákkal ütözök szembe: folyik a tejem és nem tudok koncentrálni. Mert én nem hagytam még eddig bőgni Jutkát, ezért aztán csak most tudtam meg, hogy mi történik, ha mégis hagyom. Jól elkényeztettem - hálistennek!

Lényeg a lényeg: megvan a Volvo V50 !

Szomorú dolgok

2011-03-23T08:44:00.001+02:00

Én Szilvit nem ismerem személyesen, de Ramónát igen.

Rendőrmacska

2011-03-18T15:43:00.000+02:00

Megérkezett Csanna hzozánk egy péntek este, és Tibike rögtön eléje állt, hogy aztán Csannával mi se állhassunk szóba, valamint Jutkára se vethessen Csanna egyetlen pillantást sem... Tehát Csanna le lett foglalva rendesen. Ott ugrabugrált Tibike előtte és mondta a nagyokat és a mégnagyobbakat. - Mert persze volt is akinek, Csanna mindent elhisz, mindenen csodálkozik, stbstb...

-Tudd, Csanna, megbeszéltük a balátaimmal az oviban, hogy ha nagy leszek, lendőlbácsi leszek! Zsolti tűzoltó lesz.
-Áron mi lesz?
-Álon nem volt ott, nem mondta meg, h mi lesz.
-S hát rendőrkutyád lesz-e?
-Igen! Lesz lendőlkutyám! És LENDŐLMACSKÁM is lesz!

Az oroszlán

2011-02-25T13:31:00.001+02:00

Tibike oroszlán! Egy jó ideje az. Jó, na. Néha dinó vagy krokodil, de alapjába véve ő az oroszlán. A kicsi zöld úszógumit, mint sörényt a nyakába akasztja, úgy vonul négykézláb üvöltözve, hadd ijedjen meg mindenki, hiszen ő az állatok királya (amikor eltéveszti, akkor az oroszlánok királya).

Ma pedig farsang van az oviban. Reggeltől alvásig vannak jelmezben a gyerekek.

Már rég megmondta a drágám, h ő nem öltözik fel semminek. Ő az oroszlán, de nem öltözik fel semminek. Nos, apropóztam, h varrok a blúzára egy oroszlánt, hogy mégiscsak lássa mindenki, h ő oroszlán. Ebbe beleegyezett.

Nos, a héten minden nap csináltunk valamit: kiválasztottuk, h melyik legyen az a blúz, elmentünk venni sörény színű cérnát, a neten oroszlánokról kerestünk mindenféle képeket, kiszabtuk sárga anyagból a testét (el is futott a maradék anyaggal Tibike, h "ez a bundám" és csavargatta magára), aztán varrtam. Kézzel, mert polóra géppel varrni lehetetlen. Vagyis lehet, h lehet, de én nem vagyok egy túl profi varrónő azért...

Végül ilyen lett az oroszlán:

Reggel fel is vette Tibike az oroszlános blúzot (amiben adott pillanatban nem voltam biztos, hogy fel fogja :))

Itt hencegett egy ideig, h ő milyen bátor oroszlán, aztán rájött, h mi nem leszünk vele ma egész nap, ebben viszont csalódott és bömbölt is egy jónagyot. De aztán mégiscsak folytatta a hencegést, hogy ő micsoda bátol oloszlán.

Tudtam, h ma korán kell mennünk. Egyszerűen azért, mert a gyermekem nem fog bevegyülni a színes tömegbe. Neki elsők közt kell ott lenni, s akkor majd szép lassan "feltelik a terem", az mégsem annyira félelmetes.
Igen ám, de hiába mentünk 3diknak, Betmen már ott volt! Fekete palást, fekete álarc... hát ennyi kellett mi orszlánunknak, a bátorsága rögtön az inába szállt.

Úgy hozzámsimult, h szeritem legszívesebben hazajött volna velünk. (Mert tekintettel a rendkívüli helyzetre ma mindketten mentünk Apával az oviba.)

De aztán Éva ovónéni behívta, becsalta, mi meg leléptünk.

Nem hiszem, h a következő 1-2 hétben mesél valamit Tibike a farsangról, de addigis más anyukáktól megtudok ezt-azt.
Hát kíváncsian várom.

Olvasnivaló

2011-02-22T10:20:00.000+02:00

Amíg szünetel a blogom, addigis olvasnivalót ajánlok.

A Szabadság szombati számából.

Jó szórakozást kívánok, s ha hozzászólnivaló van, akkor azt meg lehet tenni itt, megjegyzésben ;)

Bálint baba

2011-02-10T17:45:00.002+02:00

Dobszóló!!!!!!!!!!!

Ma, 2011. február 10-én, déli fél 12 körül megszületett az unokaöcsém,

Szilágyi Bálint.

Boró anyu, Zalán Apu, Laca nagytesó mind jól vannak és nagyon boldogok ;)

Bálint baba 3900 gr-osan és 52 cm-el érkezett, gyorsan, elegánsan! Isten éltesse egészségben, boldogságban, jó sokáig!!!! :)

(estére ígérte ZalánApu a képeket)

Tibike, a big brother

2011-01-25T12:40:00.000+02:00

Hát igen, az én "kis" Tibikémből nagyobik testvér lett. Már hallják is a lelki füleim: "csak semmi érzelgősség, van olyan is, akivel sokkal kisebb orában történik ez meg". Igen, tudom, jómagam sem voltam még 2 éves, amikor megszűnt az egykeségem. Hála istennek nem is emlékszem rá :))

Szeretnék írni erről a testvérkacsolatról, de sajnos nincsen ihletem.

Azért pár dolgot elmesélnék:

1. Az első néhány hétben folyamatosan ezeket mondogatta Tibike: Én vagyok a sálkány. Hámm, a sálkány bekapta Jutkád. Anya, mál nincs is Jutkád!
Máskor: Én vagyok a üllü, és lepülök és puff, megfogom Jutkát és puff elviszem és hámm bekapom. Anya, neked mál nincs is Jutkád!
Mikor róka, mikor farkas, szarka, üllü, sárkány volt és mindig elvitte Jutkámat és hámm, bekapta.
Aztán egyszercsak jó-sálkány lett és vissza is hozta. De igazán akkor lepődtem meg, amikor feltette a Csanna által kartonból készített koronáját és kijelentette, h ő a királyfi és visszahozza nekem a sárkánytól Jutkát!

2. Tibike mesélte a hugomnak, még rég, Jutka 1-2 hetes lehetett. Szóval tágranyílt szemecskék, lelkes hanglejtés:
Bolóka képzeld el, hogy Apa levette a pelenkáját és akkol láttuk, hogy Jutka ZÖLDET kakált!

3. Elmentünk Karácsony előtt a céges bulira (apa ahol dolgozik, a a cég). Volt kb 10 gyerek. Az egyik fiúcska mindenáron Jutka fejéhez akart hozzápiszkálni. Tibike ott ugrált a babakocsi mellett: A fejét nem szabad! Csak a kezét és a lábát! Persze Őt számtalanszor figyelmeztetni kell mai napig, hogy "a fejét csak óvatosan".

4. 2010 utolsó napján Medgyesről indultunk Temesvárra szilveszterezni. Csanna viccelt, hogy "Tibike, hagyjátok itt Jutkát, s menjetek el hárman. Komoly ijedtség ült ki az arcára: Anya! Ne hagyjuk itt Jutkát, Jutka a miénk, vigyük magunkkal!

5. Anya! Én nem szeletem, amikol Jutka szopik! - Miért nem, szivem? - Olyan unaaaalmaaaaas!

6. Néha aztán követeli, h tegyem le Jutkát, és vele játszodjak, de ha sírni hallja, akkor: Anya! Szoptasd meg Jutkát, h ne síljon!

7. Legubóbbi vasárnap Jutka a nagyágy közepére fektetve... Egyszercsak Tibike odaugrott melléje, odafeküdt, felkapta a blúzát (persze alatta még maradt egy rövidujjú, de mitszámít), odatartotta a mellkasát Jutka fejéhez egy pillanatra, aztán felpattant és futott is tovább, a következőket újságolv nekem: Anya! Jutkát én megszoptattam, már nem is éhes!

Szóval az egész egy se-veled-se-nélküled típúsú kapcsolat, de alapjáan véve roppant édes. Sokszor megfogja a kezét Jutkának rázza-rázza és énekli a csip-csip-csókát. És boldog, mert szentül meg van győződve, h Jutka is játszik vele.

Az ünnepek

2011-01-13T14:32:00.001+02:00

Szerettem volna több apró részletre is kitérni, de rájöttem, h ha sokat halogatom, akkor egészen kimarad a beszámoló.

Kezdem is:
pénteken este megjött az angyal itthon. Hozott egy kis fácskát, nem akartunk nagyot, mert másnap reggel elutaztunk, de ahhoz elég volt, h mi itthon ünnepeljünk.
Tibikének hozott az angyal egy nagy traktort, elől buldózer, hátul markoló. A gyerek extázisban volt tőle, alig vette észre a fát, a csillagszórókat, a gyertyákat, stbstb.
És persze a nagy lázban úgy bepöccent a gyerek, h alig tudtuk lefektetni.

Most a mi ajándékainkat nem sorolom...

Aztán első napján reggel útnak indultunk. Bepakoltam a 4tagú családunknak, első "svungra" Medgyesig mentünk, egész jól utaztunk, Jutka minden útra üvöltve indul, aztán ahogy az autó elgurul, már alszik is. Elég szívszaggató, de mostmár tudom, hogy csak addig kell kibírjam, amíg elindul a kocsi...

Medgyesen is járt az Angyal! Volt ott is szép karácsonyfa és ajándékok. Itt Tibike apró hangszereket kapott, csörgődobot, cintányért, ilyen-olyan zakatoló kütyüket, szép hangúakat.

Ott megvolt a díszebéd, aztán délután továbbindultunk, ordítva, persze, de atán Szentgyörgyig aludtak a gyerekek.
Milyen érdekes, az Angyal itt is járt! Tibikeegy doboz, 15 darab forgalmi táblát kapott. Elég szépek, fából vannak, kb 10 centi magasak. (Mostanában alig lehet Tibikével gyalogolni, minden tábla alatt 5-10 percet rostokolunk és megbeszéljük, h miért van ott, mit jelent, stb... No, ennek is erősen örült a gyermek. Hiába na, ez az Angyal midnent tud ;) )

Sztgy-ön voltunk 30.dika reggelig. Közben Krisztáékat és Borbiékat is meglátogattuk.

No, 30-án visszamentünk Medgyesre, ott töltöttünk egy napot, 31-én reggel onnan továbbutaztunk Temesvárra.
Deván egy benzinkútban szoptattam, pelenkáztam... képzelhetitek hogy megbotránkozott ott midnenki, ráadásul még a mosható pelusokat is látták páran :))) - Azt hitték biztos, h nem vagyok fix.
A benzinkút vendéglő részének a 4 fala közül 3 üvegből van, de olyan lazán szoptattam, h csak ...

31-én hulla fáradtan értünk Temesvárra a hugomékhoz. Éjfél előtt 9 perccel kiderült, h nincsen pezsgőnk, ezért borral koccintottunk... lazák voltunk erősen.

Aztán Tibi 2-án visszajött Kolozsvárra, én meg a gyerekekkel még egy hetet Temesváron töltöttem, Tibi utánunk jött szombaton és vasárnap mind hazaköltöztünk végre.

Temesváron nagyon-nagyon jól telt, bár elég fárasztó volt. Egyebet nem csináltunk, csak midnen nap:
reggel Zalán elment, aztán mi reggeliztettünk, készültünk és elvonultunk a játszótérre. Onnan hazavánszorogtunk, ebédeltünk, lefektettük a fiúkat. Ha lehetett, mi is pihentünk. Délután volt még egy kimenő általában, aztán estére hazajött Zalán. Este v délután Boró főzött holnapra, és minden nap lelkesen ajnároztuk a mosogatógépet. Azt hiszem, mi is minél hamarabb meg kéne vegyük :)

Temesváron készült képet találhatóak ITT(klikk).

Karácsonyi készülődés

2010-12-23T15:49:00.001+02:00

Hát mi tagadás, álltam már jobban készülődés ügyben. Hát csoda-e? Inkább az a csoda, h ennyire is állok.

Adventi koszorút szerettem volna készíteni Pontosabban venni egy "üreset" és feldíszíteni. Azon kaptam magam, h Advent 3dik vasárnapja van és még nincsen meg a koszorú. AKkor eldöntöttem, h az idén nem is lesz.

Az adventi naptárral hasonlóan jártam. Valami mézespogácsás dologt szerettem volna, egyszercsak december 10 is el volt múlva, gonodltam, hogy mostmár nem érdemes...

No, de mézest sütöttem végülis.
Felét megsütöttem egy éjszaka, kölcsön-formákkal: autó, busz, mozdony, vagon... ezeket az angyal fogja a fára aggatni, mert odaadtam neki ;)
Másik felét Tibikével együtt sütöttük. Hát neki nagy buli volt. Úgy nézett ki a gyerek, mint egy pék. Szórtam a lisztet, h sirítsem ki a tésztát, felugrott: én is teszek lisztet, azzal egy fél marék lisztet, puff, kidobott az asztal közepére. Majd a kisirített tésztát eszeveszett tempóban szaggatta midnenféle formákkal. Közzben folyamatosan dumált: most hóembelt vágok, anya, most angyalt, most kalácsonyfát.
Persze nem tudtam meggyőzni, h a tészta szélébe szaggasso, így rengetegszer újra kellett nyújtani...
De lényeg, h Neki nagy buli volt.
A sütés végén a gyereket egyenesen a fürdőkádba kellett tuszkolni, a ruháit pedig a szennyesbe. :))
(Imádságaimban türelmet fogok kérni az ilyen alkalmakra, mert nagy koncentrálást igényel, h ne szidja az ember a gyerekét: ne koszold össze magad, a konyhát, stbstb...
Mert ugyebár ezért csináljuk, szóval: igen, fiam, eresszed! Kit érdekel, hogy néz ki a konyha, vagy a ruhád? Buli van!!! Az én gyermekkoromból is ezekre a készülődésekre emlékszem. Medgyesen, Martonosban. (Asszem Sároson nem karácsonyoztunk akkoriban.))

Az ajándékokat beszerezgettük, már listát kell írjak lassan, h mit hová dugtam :)))

Immár várjuk az angyalt holnapra, és ha nem készülnénk utána elutazni, akkor nagyszerű lenne, de még a pakoláson is járnia kell az agyamnak... De nembaj, olyan jó lesz :)

+1 Tibike-beköpés:
Az oviban rengeteg karácsonyi dalt megtanultak. Itthon énekelgette őket, s ugye több énekben is szó van Jézusról.
-Tibikém, ki Jézus? Tudod-e?
Errefel rámnéz nagy csodálkozva:
-Te nem tudod, Anya? Jézus egy kicsi baba. Ott van az óvodában!

Így született Jutka

2010-12-20T16:23:00.000+02:00

Ha nem szeretném, hogy végleg elmaradjon, akkor most vagy soha, meg kell írnom ezt.

Figyelmeztetés: Egy "ősanya" típusú beszámoló következik. (ála modoros)

Ott kezdem, h 32 hetesen dokit váltottam és attól tovafelé nem voltam igazán nyugodt. Főleg, h kiderült: ha nem akarok koraszülést, akkor legyek szíves visszavenni a tempót. Ezekután már nagyon imádkoztam, h legalább a 36 hetet betöltsem, de jó volna a 38-at, stbstb.
Végül eljött szeptember 20 és örültem nagyon, hogy na, mostmár nem fog koraszülésnek számítani, ha véletlenül beindul.

Jártam hetente CTG-re és mindig nyugis volt az aszisztensnő, h "nu aveti contractii" (nincsenek kontrakciók). Közben kiderült, h a lányka nincsen a legjobban beállva. Pontosabban fejjel lefelé van, de a hátgerince az én hátgerincem felé és az arca felfelé, ami nem éppen a legkedvezőbb.

Volt amiért idegeskedjek:
1. papírom volt arról, h császár legyen a szemem miatt.
2. Nincsen a legjobban beállva a gyerek, tehát ha nem jól alakul, akkor császár lesz.
3. nehogy korababa legyen.
4. Tibike születésekor ugye volt egy kellemetlen placenta-ügy (nem vált le jószántából), nehogy most is úgy járjak.

Nos értem én, h vannak olyan hezlyzetek, amikor az élet forog kockán, és a császár elkerülhetetlen, de "fölösleges" császárt nem akartam.

A sok izgulás ellenére, a lehető legsimábban ment minden.

Szerda este sétálni mentünk Tibivel, mint az utolsó napok mindenikén. Inkább rohngászás lett belőle, mintsem séta. De azért jól éreztem magam. Este 11 körül aludtam el gyanútlanul...

Megébredek egy igazi fájásra, tudtam, hogy "na, ez már AZ". Nézem az órát: 00:13.
Vártam még egy fájást, h lássam hány perc telik el addig. A következő 00:27-kor jelentkezett.

Nos, órát többet nem néztem, Tibit felköltöttem... és szerencsére Tibi beparancsolt zuhanyozni, mert az én tervem az volt, h még várok egy fájást és csak akkor kelek fel.

Már a zuhanyozás is úgy sikerült csak, hogy Tibi tartotta a zuhany rózsáját.

Nos, sokat nem húztuk az időt, öltöztünk, felköltöttem Csannát és elmentünk.

Szerencsére éjszaka volt: nem volt forgalom, a kórház udvarára be lehetett menni és a bejárathoz nagyon közel le lehetett parkolni.

Ott a nők úgy vártak, h "ce-i azi noapte? A saptea gravida vine!" (Mi van ma éjjel? A hetedik terhes jön!) - Há én erről nem tehetek :D
Megvizsgált egy rezis csaj, mondta, h 7 centi és siessünk. Átöltöztem és felkísért egy ápoló valaki.

A szülőszobában szembejött egy bába, aki emlékezett arra, h a multkor milyen gyorsan ment a szülés (pedig nem is vele szültem volt, nem is értem, h honnan emlékezhetett). Kérdezte, h melyik orvost kell hívni. (A régi dokim már nem dolgozik ott.) Mondom, h kit és már hívta is telefonon.

Addig engem bevittek a vajúdószobába és a hasamra kapcsolták a CTG-t, ami rajzolta is a hullámokat :D
(Itt Tibit lekapcsolták, mert a sokágyas vajúdóba kerültem, minden foglalt volt azon az éjszakán.)

Elég hamar megérkezett az orvosnő, megvizsgált és azt mondja: "Maga mit keres a vajúdó szobába? Gyorsan fel egy asztalra!" De kiderült, h a fájások nem erősödnek, hanem enyhülnek. A gép is ezt mutatta és én is ezt éreztem. Az mondja az orvosnő, h azért megvizsgál, fáradjak fel az asztalra. A default szülőszoba, ahol Tibike is született, foglalt volt, ezért engem betereltek a "pót"-szülőszobába. És valahogy nem voltam még felkészülve arra, h most szülni fogok. Kaptam oxistin-t, hogy a jó fájások nehogy megszünjenek.
Aztán mondták, h innen már csak akkor fogok leszállni, ha meglesz a baba. És, hogy kb 15 perc kell neki.

Ehhez képest a második tolóhullám végén már hallottam, h sír és mutatták is, h lányka. Megnéztem: 6 perc telt el attól, amikortól a 15 percet mondták. :D
És egész pontosan 3:34 óra volt.

Láttam, h nagyonnagyon hasonlít Tibikéhez és mondtam magyarul, hogy "milyen kicsi dárga!" Mire ott valamelyik nővér azt válaszolja: "nu-i kicsi, nu-i kicsi, treimiipatrusute". (nem kicsi, nem kicsi, hátomezernégyszáz)

Tibit ekkor hívták be, megérkezett egy fehér köpenyben.
Jutkát bepólyálták, elvitték, engem vissza a vajúdóba, ahol a csajok majdnem megvertek, h "tu ce ai facut? ai nascut? nu cred!" (te mit csináltál? szültél? nem hiszem!)
Aztán reggel 7 felé vittek be egy kórterembe, de Jutkámért háromszor mentem könyörögni, hogy adják ide. A másodiknál azt ígérték, h vizit után hozzák, de persze vizit után megint mennem kellett. Mindenki azt magyarázta, hogy aludjam ki magam, mert fáradt vagyok, én meg semmiféle fáradtságot nem éreztem, csak Jutkára voltam kíváncsi és alig vártam, h ideadják. (Közben olvastam a falon lévő naaagy plakáton, hogy mennyire fontos a szülést követően minél hamarabb mellre tenni a babát.)

Valami fél11kor végre odahozták hozzám a kiscsajt, utána már nem vitték el sehová. :)

Azon reggel megette a "kötelező" tejporadagját, azóta csak szopik.

Roppant boldog voltam, hogy megúsztam egy csomó kellemetlen dolgot: beöntést, gátvágást, burokrepesztést... és nem utolsó sorban a placenta-ügyet. :)
Utólag még az is kiderült, h utolsó percen helyrefordult és a lehető legjobb pozícióban bújt elő.

Gondolom ezeknek köszönhető, hogy ezúttal sokkal de sokkal gyorsabban ment a felépülés is.

Thúúúú, ai lapte destul?

2010-12-14T16:46:00.001+02:00

(Monának :)))
a cím azt jelenti, hogy "theeeeeeee! van elég tejed?")

Ma voltunk dr.néninél. Oltani kellett volna Jutkát, de megtaknyosodott az egész família és elhalasztottuk. Persze ha már ott jártunk, akkor megmérte az asszisztensnő. A méricskélés a mániája....
Kiderült, h 44oo gr, holott neki 46oo-nak kéne lennie!
Figyeljem meg, h hányszor eszik egy nap, mérjem, h hány gramot, stbstb, mert lehet, h tejpor kell.
Thúúúúúúúúú! Ai destul lapte?

A másik: a kendővel még mindig hadakérozik...
Most észrevette Jutkám lábán azt a foltot, amit én sem tudok, h micsoda, de azt tudom, h vele született. És megmutatta nekem, h né mi lett a bokájára, legyek szíves ne tegyem "in aia" (abba), mert attól lett!

Nos, nyugi! Sem a kendőtől, sem a szoptatástól nem ment el a kedvem.
De ennyire sötét a helyzet????

Tehét sem a kendő, sem a szoptatás nem fog gyorsan terjedni errefelé, ha ezt hallják a szülők a "szent helyen", az orvosi rendelőben.
Már úgy unom, becsszó, h örökké csodabogár státusba kerülök.

Egyszer bizonygatom, h én biza metformint szedek, mert pcos-s vagyok, inzulinrezisztencia, stb...
Még most is féltenek tőle, pedig már két gyermekem született így.

Aztán a kendő...

Aztán a szoptatás...

Mindezt a fantasztikus romántudásommal...
Na mindegy, na, csak örökké harcolni kell valamiért :(

GYES, tüntetés, miegymás

2010-12-10T15:23:00.000+02:00

Persze már a hírekben sem mondják, h mire jutottak gyesügyben a politikusaink. De nekem csak most lett időm erről értekezni.
Azt már a tegnap eldöntöttem, h mivel már mindenki írt erről, nálamnál sokkal okosabb emberek, csak annyit csinálok, hogy belinkelek pár eszmefuttatást.

Íme, ami tetszett:
1. zEnDO Noir írta. Amit kiemelnék belőle:
"Gyereket nevelni, ha tényleg vele akarsz lenni 24-ből 24-et és nem tévé elé ültetni, úgy csendesíteni el vagy rászoktatva az édesség majszolásra, tehát gyerekkel lenni, nap mint nap, hétről hétre, hónapról hónapra nagyon szép, de sokkal nehezebb, mint bármilyen más munka. Mondom ezt úgy, hogy voltam már napi 18 órás napszámos, úgy, hogy vasárnapunk se volt, ládázó piacmunkás, bébiszitter és takarítónő és vécepucoló, tanár és önkéntes tanár, irodai munkás, tolmács és fordító, rövid ideig még főtanfelügyelői székben is nyomtam a seggem, interjúkat is készítettem egy tanulmány végett, még újságot is akartam írni, stb. és még nem is említettem, hányszor voltam kőműves apám mellett segédmunkás, ha otthon dolgoztunk, még maltert is kevertem, kézzel. És ezek után írom, mondom, kiabálom, mindenki, aki visszarohan a gyerek mellől munkába, pedig maradhatna otthon, azért megy vissza, mert a munkája könnyebb. mégha fizikailag nehéz munkáról van szó, akkor is."

2. Érdekes szemszögből közelíti meg a kérdést Parészka Boróka a manna.ro-n. Ebből csak azért nem idézek, mert az egész cikk annyira kerek egyben, h kár "széttépni".

3. A Szabadság is elég sokat foglalkozott a témával. Újvári Ildikó, a főszerkesztő is írt róla.
Ebből is idézek. Főleg a "bezzeg a mi időnkben" kezdetű mondatokra a válasz...
"ha nem szülőként éltük át gyermekünk túlságosan korai magára, illetve valamely állami rideg bölcsődére hagyását, akkor gyermekként szenvedtük meg a szülői gondoskodás idő előtti (kényszerű) megvonását. Olyan évek, évtizedek voltak, amikor az anya, a nő csak nemzőtényezőként volt fontos, a gyermekek mindenekelőtt mint tömeg jelentettek „tervet”, (minél több) számként, statisztikai mutatóként szerepeltek, és kevésbé voltak fontosak egyénként, nem számítottak igényeik, sem jogaik."

4. Szintén a Szabadságban Sándor Bogi is hozzászólt.
Már az idézet ne maradjon ki innen se:
"Milyenek lesznek a fiatal felnőttek a következő évtizedekben? Olyanok, mint a mostani 30-as, 40-es generáció, akik bölcsődékben nevelkedtek? Vajon véletlen egybeesés, hogy ennek a generációnak a tagjai egyre frusztráltabbak, egyre kevésbé tudnak és mernek felelősséget (családot, gyermeket) vállalni?"

Errefel tüntettek Bukarestben, Csíkban, Szentgyörgyön és Kolozsváron is. (Bocs, ha máshol is, én ennyiről tudok.)
A kolozsvári tiltakozási akcióról annyit szeretnék megjegyezni, h vajon miért 2-3 román anyuka volt és 60 körüli magyar? Pedig szervezte az Életfa is és szervezte a parinticlujeni.ro is.

S hogy milyen híres ember lettem hirtelen, azt is megmutatom.

Most úgy tűnik, h döntöttek, de ki tudja meddig tart ez a dolog, mert az állandóság és stabilitás nem éppen jellemző az utóbbi időben a döntéshozúra, döntésekre.

Tiltakozunk, de nagyon!

2010-12-07T13:15:00.000+02:00

Tiltakozunk az ellen, h lecsökkentsék a gyest 2 évről 1 évre!
http://www.eletfa.ro/node/232

Kérem, hogy aki tud más városbeli akciókról, az hagyjon egy megjegyzést.
Köszi.

Fekete zászló

2010-12-06T11:04:00.000+02:00

Feri bátyánk Csannának a legidősebb testvére... volt...

Isten Veled, Feri bátyánk!
Isten velünk!

(A képeket Leheltől loptam.)
Borzasztó érzés ilyen esetben távol maradni a családtól. Nehezen győztem meg magam, hogy a kis Jutkámat ne hordozzam meg a télben, olyan messzire... A Hargita megyei Firtosmartonos falucskába szerettem volna eljutni ma, a családomhoz... aztán nehezen ugyan, de lemondtam róla...

Hordozókendő beszólás

2010-12-02T17:07:00.000+02:00

Nagytata lehetett, sétáltatja a totyogó lányunokáját. Érkezem Jutkával, kendőstől.

-Vaaaaai doamna! Nu stiam ce aduceti acolo! Un bebelus?
-Da, o fetita!
-Nu sta acolo prea adunata?
-Cred ca si in uter statea destul de adunata.
-Dar chiar este foarte mic.
-Cum sa fie mare domnule? Nu are nici doua luni!
-Vai de mine? Si o aduceti afara deja?

----------------
Doktornénihez azért mentünk, mert Tibikének nagy láza volt, de Jutkát is vittem, hol is hagyhattam volna? Természetesen kendőben.
Az aszisztensnő szólt, h igen összegyűrtem a leánykát. Mondtam neki, hogy pontosan a méhbeli pozicióban van, s szerintem üvöltene, ha nem lenne neki kényelmes, de hát ő i látja, h mennyire elégedetten alszik...
A doktornő beleszólt, h jó ez a póz, mert ez nem kenguru és nem ül benne a gyerek. Mire az aszisztensnő:
-de azért néha kinyújtva is hagyjam, mert nem élheti le az életét a méhbeli pózban.
Próbáltam nem felnyeríteni hangosan, csak mosolyogva megnyugtattam, h csak az utcán hordom így, otthon nem. (Pedig hát nem is tudom miért montam, mert itthon is néha felkötöm, amikor már nem tudok vele mit kezdeni.)

Szerelem vagy szerelem

2010-11-29T19:33:00.003+02:00

Tibi vállán Jutka, Tibike vállán Péter baba, böfiztetnek(!) és járnak körbe-körbe. (Aki még nem járt nálunk: lehet menni egyik szobából a másikba, onnan az előszobába, onnan az egyik szobába és így körbe-körbe.)

Tibi énekel: Házunk előtt jégverem, benne van a szerelem, ájnánáná...

Tibike: -Apa, az a szerelem, amikor javítják az autót, igaz?
Tibi variálni kezdett a háromszéki többféle E hangjával, amire egyébként roppant büszke.
-Nem, az szérélém, a szárálém az más.
Tibike: - Az mi?
Tibi: -Hát amikor egy kisfiú és egy kislány szeretik egymást.
Tibike: -Én Jutkát szeretem.
Tibi éppen magyarázni kezdett volna, hogy miért nem megfelelő Jutka szeretőnek, de Tibike nem várta meg:
-Akkor, Apa, beszéljünk az autószerelésről!

***

Közben beszélgettek az autószerelésről...
Tibi ejsze kezdett kifogyni a repertoárból, mert egyszer hallom, h köszörüli a hangját:
"Őrmesterúr sejehaj, Őrmesterúr..."
Akkorát nyerítettem, h ilyen jót rééég nem röhögtem.
Akkor eszibe juttattam: "Századosúr sejehaj, százados úr ha felül a lovára".

***

Aztán más ének kezdődik: "A kecskének nagy szakálla van. Az én..." - na, énekeljünk valami mást, mondja Tibikének, főleg, hogy Tibike mostanában nagyon érdeklődik a rokoni kapcsolatok felől, h ki kinek a kije?

Kik lépnek fel a Wacken fesztiválon?

2010-11-28T19:04:00.000+02:00

Szombat délután.
Ülünk Tibivel a kanapén. Jutka szopik. Tibike ott sertepertél a szobában, az autóit taszigálja, szokás szerint. "Itt ül benne Tibike, vezeti. Mellette ül Laca és középen ül Jutka." - Minden járműben ezek ülnek mostanában.

Zárójel: nyáron az egész család benne ült mindenben. Valahogy így:
"Benne ül Anya, Apa, Tibike, Tibike vezeti, a tesvélem, Laca, Bolóka, Zalán, Tibi tata, Ibolya, Csanna, Csapja, Attila, Szili, Iza. De Nagymama! én olyan gyorsan vezetek, h Te ki is esel!"
Zárójel bezárva.

Nos, ülünk a kanapén és nézzük a Scorpions együttes koncertjét, amit a Wacken fesztiválon adtak 2006-ban.

És nem is tudom minek kapcsán jegyetem meg:
-Hűűű, azok a rokkerek!...
Tibike: - Azok nem lokkelek!
Én: - Hát micsodák?
T: - Bohócok!
Én: - Kik bohócok, Te?
T: - Hát akik ott benne vannak a metálban. - Oda is kanyarodott a képernyő elé és megmutatta őket.

Budapest, állatkert

2010-11-25T12:30:00.001+02:00

A két Tibim Budapestre utazott.
Addig mi Jutkával ketten és Anikó nagynénémmel itthon mardtunk.

Szerettem volna picike hangyává változni és kihallgatni az apja-fia beszélgetést egész úton meg ott, meg úgy egyáltalán. Édesek lehettek, az elmeséléseik alapján.

A fő attrakció az állatkert meglátogatása volt. Legalábbis erről mesél Tibike azóta is.

"A legszebb állat a zsiláf volt, Anya. De képzeld el: a zsiláfnak olyan hosszú nyaka volt, h elélte azt a szénát, ami oda fel volt akasztva."

Íme Tibike és a hosszúnyakú kedvence:

Állatkerti pihenő, túrórudizaba:

Amit föltétlen szeretnék elmesélni... hát amit a saát szememmel láttam:
Hazaértek este fél11kor a fiúk. Már hallottam egy ideje, h megállt az autó az ablak alatt és beszélgetnek, de nem értettem, h mit. Nagy későre végre bejönnek, kopognak.
Kinyitom az ajtót és amit látok...

Ott áll Tibike, a szemecskék írtózatosan fáradtak, de roppant boldogak. Egyik kezében egy héilummal töltött lufi-szerű katicabogár. A madzagján hurok, ráakasztva a kis csuklójára és még fogja is jól. Másik kezében egy piros játékautóbusz, olyan, mint az AnnaPeti könyvben. Belépik a küszöbön és az ajtóközepében megszólal. Én köszöntem, de ő a köszönés helett: "Anya, kééépzeld el! A állatkeltben volt.... elefáááááááááááánt"

Aztán akkora sztorizás kezdődött, h másnap kihagytuk az ovit :D

(Jutka szabotálja a blogomat...)

Magyarázom a bizonyítványom

2010-11-12T15:01:00.000+02:00

A blogom azért "szünetel", mert meglehetősen ritkán fordul elő az ilyensmi:

Itthon

2010-11-01T19:03:00.000+02:00

Jutka egy csütörtöki napon született és vasárnap már haza is pakoltak a kórházból.

Mire hazaértünk, itt már összegyűlt a család, mint valami bazi nagy görög lagzira, vagy nem is tudom :))
Itt volt Csanna alapból, aztán szombaton megérkezett a Szilágyi család Temesvárról, vasárnap meg Csapja és Attila is Sárosról.

Nos, egyedül csak Tibi jött értem, így kértem.

Itthon volt nagy dinom-dánom a konyhában, de én erről keveset tudok, mert mi Jutkával bevonultunk a szobába és már szoptattunk is. Tibike érkezett egy kis meseolvasásra, azon nyomban.

Zalán csak megnézte a kislányt és már ment is hazafelé.

Csapja és Attila is hazautaztak délután. Csapja örömmel konstattálta, h Jutkának kimondottan zongorista ujjacskái vannak :D

Csanna kedden ment el, Boró és Laca 2 hetet maradtak.

Boró volt a megmentőm. Főzött, mosogatott és délutánonként elvitte a két fiúcskát a jtászótérre, egyébként is mindig elfoglalta őket. Ezek mellett mint valami nem-akármilyen hivatástudattal rendelkező lll-s tanácsadó, engem meganított szoptatni. Ezt szó szerint kell érteni. Most ebből a melledből szoptass, most abból, most fejjél, most így csinálj, most úgy csinálj! Közben úgy biztatott mint egy hullámzó közönség a kedvenc focicsapatját.

Mindezt 24-25 hetes pocakkal! Mondta is, h sajnálkozva néztek rá az emberek, amikor a fiúkkal vonult: jó nagy pocak, Laca babakocsiban, Tibike mellette motrocskán v biciklin.

Amit föltétlen el kel újságolnom: megénekeltette a fiamat!!! Tibikét, akit még soha senki nem hallott énekelni: egyszerűen éneltek! Amiután Boróék hazamentek, próbáltam én is, de kijelentette: "én nem szeletek veled énekelni, én csak Bolókával szeletek énekelni!"

Jó volt nagyon, h a két "nagyfiú" úgy el volt egymással foglalva, hogy Jutkával nemigen törődtek. Laca minden délelőtt fel volt háborodva, h Tibike hová lett, Tibike pedig nem akart oviba menni, mert ő inkább Lacával maradt volna.

Lacának bejött Jutka, nagyon érdeklődve figyelte, amikor éppen ideje volt rá :)))

Aztán Boróék elmentek, ezt mindeannyian nagyon sajnáltuk :( Lehet, h még ők is, de nem akarok nagyképű lenni és ilyeneket kijelenteni.

Másik hétre még visszajött Csanna. Éppen kapóra, mert Tibikét orvoshoz kelltt hordozni. Erről majd mesélek, de lényeg, h mégsincsen rendben a petikó, sőt: most lett baj vele igazán :(

Csanna elment csütörtökön és péntek óta Apa szabadságon van. Olyan szabadság ez, h napi 2-3-4 órát mégiscsak dolgozik, vagy itthonról, vagy elutazik Tordán túlra, vagy bemegy a céghez. De már ez is valami!

Szóval tkp. csak jövő7 hétfőtől leszünk "magunkra".

Jutka egyébként 10 napig alvóbaba volt, azóta ölbaba, letenni NEM LEHET! Illetve lehetni lehet, de akkor hallgatjuk, hogy üvölt, amit nem igazán tűrünk jól. Tehát babázunk... :)
Jellemezni így lehetne a kiscsajt: csöcsöncsüngő.

Amint sikerült, még jelentkezem, de a napokban örültem, ha 2 percre letehettem, rögtön elmosogattam pár cuccot, vagy bevágtam a mosógépet, vagy ilyenek...

Blogírásra nemtom mikor lesz idő :(

Köszönet

2010-10-16T18:22:00.000+03:00

Mindenkinek köszönöm a jókívánságokat. Annyit-de-annyit kaptunk, h teljesen kizárt, hogy mindenkinek meg tudjam köszönni személyesen.
Tehát emailt, SMS-t, itt-ott fórumokon hagyott, online, élő és mindennemű gratulálást köszönünk.

Azóta is jól vagyunk szerencsére, majd jövök részletekkel is, egyelőre írtó zsúfoltak a napjaink :)
Többnyire a boldogság az, ami összezsúfolja a dolgokat :)

Kívánunk midnenkinek szép őszi napokat,
Réka, Jutka és a két Tibi :)

JUTKA

2010-10-08T01:34:00.001+03:00

Megszületett Kovács Judit!

Október 7 hajnalán, rövid (kb. 3 és fél óra) vajúdás és szülés után, 54cm/3400g alakban megcsodálhattuk a kis családtagot. Természetes úton jött világra és így nézett ki akkor:

Anya (is) nagyon boldog volt, közben Jutkát már pólyálták:

(bocs Tibi, de kivettem a csóréhasú képemet, eddig úgyis mindenki megcsodálta már)

Délután Tibike már szemtől szembe örvendezett a húgának (azelőtt csak "látatlanba" lelkendezett):

Anya és leánya mindketten egészségesek és jól vannak. Az első szopizások is rendben megtörténtek.
(Sőt, Réka feltűnően jól volt, az első szüléshez mérten is.)

Apa.

Kreatív blogger díj

2010-10-05T09:50:00.001+03:00

Képzeljétek: Bogitól kaptam egy díjat. És be kell vallanom, h megtiszteltetésnek veszem ezt a díjat, különösen Bogitól :) Köszönet érte, Bogi!

Így néz ki a díj:

A magamról szóló dolgok előtt elmondom, h kiknek szeretném továbbadni:
1. Lehel unokatestvéremnek, akinek a képeit mindig csodálattal nézem és úúúgy örülök, h nekifogott a fotózásnak, úgy tűnik, h megérte :)
2. Bereczki Barninak, akinek olyan túraleírásai és képei vannak, ha átböngészed... mintha személyesen részt vettél volna a kiránduláson...
3. Hordozóayunak, aki nagyon sokat tesz azért, h országunkban is minél szélesebb körben ismerjék, használják, felfedezzék a baba körüli szép, hasznos, emberi, termézetes dolgokat.
4. Dulminának, aki nem is tudja, hogy milyen sokat segít a diétámban.
5. Rékának, akinek sajnos ritkán próbálom ki a receptjeit, de azért nyálcsorogva mindig végigböngészem :)) Annak ellenére, h románul írja :)

6. Juditnak, akinek elég sok időt eltöltök a blogján. Egyszerűen csak gyönyörködéssel... :)
7. És végül, de semmiképpen sem utolsó sorban: Katafoltnak. Szeretném fejleszteni a varrástudományomat, de ezt a szintet soha nem fogom elérni, asszem...

És most elárulok magamról 7 titkos dolgot.

1. Nagyon szeretek főzni-sütni, de csak ha van akinek. Ha van, aki lelkendezzen, h milyen finom. Ha nem elég nagy a lelkendezés, akkor úgy érzem, hogy hiába munkálkodtam.

2. Szeretek kézimunkázni. Szeretném ha sokkal több időm lenne rá. Sajnos eléggé "kapkodok", több dolgot kipróbáltam és nem tudtam megmaradni egyik mellett sem igazán. Azért a kötés, horgolás, bogozás (csomózás), írásos varrása, gyöngyfűzés... mind mind tetszettek. Varrógéppel már 5-6odik osztályos koromban próbálkoztam Nagymamám mellett, de nemrég vettem varrógépet és igyekszem minél jobban összebarátkozni vele.

3. Mostanában olvasni is szeretek, iskolás koromban pedig azt sem tudtam hogy bújjak be a pad alá, h ne vegyék észre, h nem olvastam el semmi kötelezőt, vagy csak keveset belőle. A román regényeket meg, (ha véletlenül elovlastam), csakis magyarul. Persze nem akármit olvasok szívesen most sem :)

4. Szeretek vezetni. Mármint autót. Amikor szidják a női sofőröket, soha nem érzem magaménak a dolgot. Az a "többi nőkről" szól.

5. Szeretem a sok gyerekes családokat. Kislány koromban arról álmodoztam, hogy 7 gyermekem lesz, mint Nagymamámnak. Aztán most még reménykedek abban, hogy a 3 még összejöhet :)

6. Az előző kapcsán kiderült ez a PCOS... És most is szívügyem a dolog. Sőt: azt hiszem, h kb 2005 óta ez a "kedvenc témám". Már unalmas vagyok, annyit beszélek róla.

7. Szeretek a kedves férjemmel rock-koncertekre járni. De nem csak koncertre, hanem kirándulni, bulizni, stb.
A Scorpions-t szeretném föltétlen megnézni még egyszer, mert a szebeni koncertjük nem volt az a legprofibb... Nem miattuk, sőt! Hanem a közönség miatt lehetetlen volt élvezni a bulit.

Azt hiszem, h sikerült végre eleget tennem a játék kérelmeinek, vagyis az alábbiaknak:
1. A díjat meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk. (jaaa, ez még hátravan, de most már intézkedek is :) )
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

A takaró

2010-10-02T20:29:00.000+03:00

Megkaptam a takarót Katafolt-tól. Ez a PÖTTYÖS a miénk :)

Már ezelőtt hónapokkal, vagy mégrégebb óta rendeltem volna már valamit Tőle, ha tudtam volna dönteni, h melyik is tetszik a legjobban. Nekem mindenik a legjobban tetszik!

És persze azt sem tudtam eldönteni, h a Tibikéé legyen-e vagy a Hugié? És milyen színű legyen? És hoooogy és miiiiiii? Remélem a határozatlanságommal nem mentem a Kata idegeire :D

No, lényeg a lényeg, valahogy összekerült a piros a kékkel és uniszex-nek nyilvánítottam és kész. És ma megérkezett és nagyonnagyon tetszik :)

El is döntöttem, hogy ez lesz a "tesóajándék", amit a kórházból hazahozunk, majd Tibike választ manót és kész.

Kata! Köszi itt is. A színekről írok Neked egy megjegyzést.

2 in 1

2010-09-29T15:03:00.000+03:00

Mindenki érdklődik, és még mindig ez a válasz: Igen, még mindig 2 in 1. :)

A kiírt időpont október 3, tehát még nincsen idejétmúlva a jövhéten sem, szóval csak nyugi. Tibike is ráhúzott 4 napot, lássuk, h mik a Hugi elképzelései :)

Egyébként mai CTG alapján még nyugi van odabenn. :)

Az év fája

2010-09-23T21:24:00.001+03:00

Kedves Olvasóim!

Arra kérlek Benneteket, h segítsetek megszavazni az énlaki hársfát az év fájának.

Ezért 2 kattintásra lesz szükség:
1. Az énlaki fa
2. A "SZAVAZOK" feliratú gomb.

Szóval naponta kéne egyet szavazni erre a szép fára.

S hogy miért pont erre?
Hát Énlaka 3 km-re van Firtosmartonostól, ahol a gyermekkorom nyarait töltöttem. Ennél több magyarázkodásra nem is lesz szükség, ugye? Egyszerűen: szűvemcsücske! ;)

A zsűrin átjutott 12 fa közül a netes szavazás alapán fog eldőlni, h melyik fa lesz az év fája, és az illető megkapja a 3000 lejt, hogy rendbetegyék a fa környékét. Erre a 650 éves fára pedig abszolút ráférne!
Ezt az "akciót" a csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány hirdette meg.

Köszi!

Babahordozó Hét

2010-09-22T10:09:00.000+03:00

Idén is lesz Nemzetközi Babahordozó Hét! Egy csomó helyen megrenezik.
Nálunk is.
Kolozsváron az Életfa Családsegítő Egyesület szervezi.
Ezen kívül Erdélyben más városok is ünnepelnek. Erről olvashatunk többek között pl. a transindex-en.

Most nem kezdek lelkendezni a hordozásról, mert attól félek, h ha elkezdem, akkor nem tudom majd abbahagyni :)

Ovi 3 - az első hét

2010-09-20T11:56:00.003+03:00

Tibikém kicsit ellágyulva lépett ki az ajtón. Amikor puszit adtam, enyhén legörbült a szája, de nem kezdett sírni. Apa vitte át, ugyanis tavalyi tapasztalatunk alapján Apától könnyebb az elválás. Kicsit elbújt Apa mögé, de aztán kezet fogott az óvonénivel és rögtön leült játszani azzal a nagy autóval, amelyiknek "fele pilos és fele fából van" (ezt Ő mesélte így).

Délben fél1-kor, az ebéd után mentem érte. Nagyon-nagyon várhatott, éreztem ezt abból, ahogy odaszaladt, ahogy megölelt, puszit is kaptam, anélkül, h kértem volna! Mondta óvonéni, h nem volt sírás, de a gyerek csendes, nem beszélget senkivel, bent egyedül elautózgatott, kint egyedül ült egy padon és a többieket figyelte.
Hazajöttünk és... rögtön telepisikálta a bilit! Egyből tudtam: ez a nyári csel! Tartogatta! Kérdeztem is, h pisikált-e az oviban, de hősiesen és büszkén kijelentette, h nem kellett!

Kedden vidáman szökkelt ki az ajtón, alig tudtam megpuszilni.
Fél1-kor kiderült, h kicsit sírt, de csak együttérzésből, mert mások is sírtak. Itthon persze nekem azt mondta, h ő nem sírt, csak Áron sírt. És, hogy neki a barátja a sárgablúzos fiúcska, akinek a nevét nem tudja, de vele autózott.
Megint ugyanaz, s egyébként egész héten ugyanaz: bent eljátszik, többnyire egyedül, mindenki mást lefigyel. Kint az udvaron viszont egyedül üldögél egy padon, onnan figyelőzik.
Ja és otthon megint telibili - megint "nem kellett" pisikálni.

Szerdán reggel kicsit sírt itthon az ölömben, h ő inkább velem szeretne lenni, mintsem az oviban, de inkább csak prünnyögésnek nevezném a dolgot, nem sírásnak. Apával viszont már minden rendben volt, simán ottmaradt. Kézfogás ovónénikkel, stb.
Apával megnézték, h hol a wc, hogy ha érzi, h jön a pisika, akkor gyorsan oda menjen...
Délben bepisikálva találom! Itthon bevallotta, h ebéd közben szalad be a pisika és "anya! amikor felálltam, akkol gyolsan benyomtam a széket, h ne lássa meg senki!" (szegénykém, micsoda kínban lehetett... sajnáltam nagyon).

Csütörtökön is beszaladt a pisika. Megyek érte, hát messziről látom, h az a cucc van rajta, amit én nem rá adtam, hanem a zsákocskába tettem. Elmesélte, h beszaladt a pisika és az óvonéni segített átöltözni.

Pénteken reggel, indulás előtt vidám volt a gyerek. És én is. Nem szidtuk meg a pisikálási nehézségekért, de minden nap egyszer elmondtam, h szeretném, ha belepisikálna a wc-be. Próbálkozott, hogy vigyük el a bilit az óvodába, meg, h tegyünk pelenkát, és úgy megy. De az óvonéni tanácsára még próbálkoztunk "szépszóval".
Nos, pénteken reggel, a derűs hangulatban kérdezem:
-Tibikém! Ha érzed, h jön a pisika, hová fogsz pisikálni?
Vigyorog, vigyorog, halogatja a választ, aztán kiböki nagy huncutul:
-Abba a kicsi wc-be fogok, Anya, hogy múljon el a szomolúságod!

Mi tagadás: meghatódtam.
És péntek délben azzal várt, hogy "ANYAAAAAAAAAA!!!!!!!!!! Ma kétszel pisikáltam abba a kicsi wc-be!"

De ez a pisikálás csak többedrendű probléma.
Amin erősen csodálkoztam, hogy minden nap rengeteg mesélnivalója van az oviról. A tavaly ti. soha semmit nem mondott, még ha kérdeztük sem. Most kérdezés nélkül nyomja a szöveget, meséli, h micsoda autók vannak, tányérok, kályha, babakocsi, stbstb.

De amikor a legnagyobb boldogság kiül az arcára, az mindig az éneklésről szól.
Első nap: "ANYAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!! azt énekelte a óvonéni, hogy világok vagyunk. Mindenki megmondta, h milyen világ. Én azt mondtam, h kald. De nem is kald, anya, hanem inkább labdavilág!" - és ehhez jót nevetett, h micsoda poénosat mondott :D

Másik nap "ma is énekelt a óvonéni. Ma azt énekelte, h gyümölcsöt öltetünk! Én paladicsomot ültettem!" - Kár, h nem lehet leírni a boldogságot, ami ilyenkor kiül a kicsi arcocskájára, h ő paradicsom lehetett abban az énekben (amiből egyébként én totál semmit sem értek :)) )

Aztán még volt egy hasonló gyümölcs-ültetős nap, amikor "én banánt ültettem!"

"Ma az énekelte a ovónéni, hogy mindenkinek a tenyeléből kibújt egy háziállat! Én azt mondtam, h a tehén bújt elő". Még mindig ugyanaz a lelkesedés, ugynaz a boldogság.

Pénteken: "megint világok voltunk a énekben. Én voltam a pilos tulipán. Anya! PILOS!!!"

El is döntöttem, h megkérdem az óvonénitől, h milyen énekekről van itt szó? :) Mindenesetre Tibikének NAGYON tetszik :)

Az étkezésről:
mondtuk előre, h ez olyan óvoda, ahol esznek is a gyerekek. Reggeliznek és ebédelnek is. Tibike megmondta jó előre és utána többször is, hogy ő nem fog egyedül enni! Gondolom, h ez volt a zsarolás, h nehogy oda merjük vinni. Ehhez képest ő az egyike azoknak, aki mindent megeszik. Ráadásul egyedül!

Sőt: itthon a kajáról midnen nap külön lelkendezés van. Hogy milyen finom volt!

Az egyedüli amit nem evett meg: kedden a húst. "Tartsa fel a kezét aki nem kér húst". És Tibike olyan bükszén mesélte itthon, h ő feltartotta a kezét és neki nem adtak húst és ő csak pirét evett... hogy szentül meg voltam győződve, h félreértett valamit. De nem, kiderült, h nagyonis jól értette a dolgot.
Az az érzésem, hogy az volt benne az élvezet, h ő dönthetett. Hogy kifejthette a véleményét és azt figyelembe vették.
Aztán megbeszéltük, h máskor kérjen húst is. És azután kért is :)

Most ennyi midnen jutott eszembe, remélem nem hagytam ki semmi fontosat. Izgalommal várjuk a második hét alakulását...
és a Hugica érkezését. :)
Közben beléptem a 39-dik hétbe, tehát már komolyan elkezdődött a visszaszámlálás :)

Ovi 2 - a váltás

2010-09-20T11:30:00.000+03:00

Nos, nyár végén néha megemlítettük, h kezdődik az ovi és máshová fog oviba menni, nem oda, ahová eddig járt. Hát a szájacska mindig legörbült: "de ott lesz-e olyan tűzoltó autó, mint a én óvodámban?" Vagy: "ott lesz-e András, Apor és Efraim?... és Kiszti?"

Summa summárum, az idén a Waldorf oviban kezdtünk. És persze annyit gondolkodtam a témán, h szörnyű:

Legszívesebben nem is adnám oviba a gyermeket. Vajon kötelező az ovi? Úgyis otthon leszek most a hugicával... Mit terrorizáljam szegény gyermeket? Persze logikus, hogy kell a társaság egy 3 és fél évesnek. Így is elég anyás, stbstb...
Vajon szegény gyermek, ha egyszerre kezdi az ovit és születik a testvérkéje, akkor nem-e fogja úgy érezni, hogy "megjött a lány, hát: gyermek ki a házból".
Vajon tényleg adjuk most? Nem fog minden betegséget hazahordani az újszülött Hugicának? Tavaly hála Istennek írtó keveset volt beteg, eldöntöttem, h bízok a fiam immunrendszerében és kész.
Egyből dobjam be hosszú programosba? Na neeeem! Ez már sok lenne. Egy kis délelőtti ovizás és Hugi érkezése abszolút elég egyszerre. Majd ott alszik novembertől, vagy januártól, vagy jövőtől.

Ne is mondjam, h az okoskodók tucatszámra beleszólnak, anélkül, h kérdzzünk tőlük valamit. Egyesek szerint nem kellett volna adjuk, csak tavasztól, a betegséget elkerülése végett. Mások szerint startból ott kéne altassam, mert ha megszokja, h nem alszik ott, akkor nem fog akarni ott aludni... Stbstb... Miért van az, h a legtöbb ember nem bírja felfogni, h minden csaáld más és más és midnenkinek más-más a megfelelő? Én annyira örülök, h a fiam hazajön és itthon alszik. És mondjak valamit: az első hét csütörtökjén és péntekjén már apropózott, h ne menjünk még el, mert a óvonéni mesét fog mondani és vajon milen mesét mond? Hallgassuk meg! Tehát az is lehet, h mesét fogunk hallgatni a napokban.

Hogy jól döntöttünk-e, az hosszú távon fog igazán kiderülni. Így elsőre azonban sokminden tetszik.
Tetszik az, hogy Waldorf ovi, és minden ami ezzel jár: hogy fából-gyapjúból vannak a játékok, porcelánból a tánérkák, hogy nincsen a hagyományos értelemben vett foglalkozások, hogy kézimunkáznak (festenek-sütnek, stb), szabadon játszanak, sokat vannak kint, hogy nincsen számítógép, nincsen TV...
Hogy a kaja minőségére is sokat adnak. Nincsenek felvágottak és egyéb mű dolgok.
Ja, és, h imádkoznak evés előtt-után.
Hogy az óvonénik velük együtt odaülnek ebédelni!
Igazi családias a hangulat, gyerekbarát a légkör. Jó érzés belépni az ajtón!

(Mindent nem soroltam fel, de nembaj.)

Ovi 1 - tavalyi

2010-09-20T11:25:00.000+03:00

Múlt hétfőn megkezdődött az ovi. Persze ez csalás, ámítás, mert Tibike nem most kezdte, hanem a tavaly ilyenkor. Érdekesen alakult ez a dolog...

Tavaly a szívem majdnem meghasadt, mert 2 éves és 5 hós fiamat benyomtam egy oviba. Muszáj volt. Mást azt tehettem volna, h a fizetésemet odaadom egy nénikének, aki vele marad és nem adom be sehová.

Lényeg, h így döntöttünk akkor és végigcsináltuk a tanévet, elég húzós volt, de nem bántuk meg. Az ovi, ahová járt, csak 4 órás, 8-12-ig programmal, hatalmas udvarral és egy nagyon ügyes óvonénivel. De azt első perctől tudtuk, hogy a rövid programos ovit nem fogjuk hosszú távon bírni és arra koncentráltunk, hogy egy évet valahogy kibütyköljünk így. (Na ja, mert 3 év alatt és pelenkásan nem vették volna fel máshová, a bölcsikben meg beszélnek ingyen románul, vagy rém-drágán magyarul.)
És sikerült.
Tibike kb napi 3 órát volt oviban, soha nem sírt! Első pár HÓNPBAN üldögélt egy sarokban és fgyelte a többieket. Ha pl. bábszínház érkezett, akkor igen, akkor sírt. Mert a sötétített termet, hirtelen hangokat soha életében nem bírta. Ezeket az "akciókat" az óvonéni öléből nézte végig.
Minden nap vitt 1-2 kisautót magávl és azzal játszodt egész áldott nap. Itthon sem mesélt az oviról, esetleg egy-egy keveset, de azt sokszor elmondta, h Kriszti (Kiszti) az ő barátja és ha Krszit hiányzott, akkor szomorú volt.

Aztán tavasz felé szóbaállt pár gyerekkel, persze nem mindenkivel.

Ja: az ünnepélyek-szereplések... eszébe sem jutott, h kiálljon! Az én öömből nézte végig a ceremóniát. Farsangkor az oroszlánjelmez a szatyorban maradt, évvégén is az ölömben hegedült, hogy a gyerekek tudjanak táncolni, a pedig énekeltek, akkor gitározott. És nem tévesztette össze. A végén kijelentette, h ha még lesz szerep, akkor dobolni fog! Midnenesetre nagyon élvezte. Az évvégi csoportkép készítésekor nem állt oda, ő az egyetlen, aki arról hiányzik.

Hát ez van. Nekem, szangvinikus anyának, elég furcsa egy introvertált, melankolikus fiúcska, de hát ha ilyen az én Tibikém... akkor ilyen és mi így szeretjük :)

Fiús anyáknak

2010-09-10T16:25:00.001+03:00

Nyár végén, Sároson, begyulladt a petikó. Kamillateával borogattuk, aztán éppen hazajöttünk és elvittük a házidokinénihez.
Adott rá egy kenőcsöt és elküldött a sebészetre, hadd nézzék meg a hozzáértő dokik. Úgy tűnt neki (de nekünk is), hogy a gyulladáson kívül más baj is van.
5 napi kenőcsözéstől eltűnt a gyulladás róla, egészen rendben látszott a dolog, de azért elmentünk a sebészetre, biztos ami tutti alapon.

A sebészeten... unom elmesélni is, h mennyit kell ácsorogni-várni, gyúródni egy icipici váróteremben ezren... na, de a határozottságomnak, (s gondolom, h a tekintélyes pocakomnak is) köszönhetően bejutottunk.

Első körben megnézte egy fiatal dokinő, szerinte nincsen semmi baja. Kérdezm, h ittvan-e dr.F, aki műtötte a fiamat annakidején. Igen, éppen itt van, műt, de várjuk meg. Nos, kis várkozás után megérkezett a doktorúr. Megnézte, summázta, hogy nincsen semmi baj, és a következőket mondta (ezt ajánlom minden fiús anyának a figyelmébe!)

"Kedves Anyuka! Figyeljen ide! Ha a puca begyullad, akkor kenheti midnenféle kenőccsel, meg fog gyógyulni, de nem érdemes! A puca gyógyszere a kamillatea. Bármi van a pucával, kamillateával kell borogatni!"

Azok a fránya kullancsok

2010-09-10T16:14:00.000+03:00

Nyáron Tibike kullancsot szedett össze. Sajnos nem is csak egyet. Nemrég szóbajöttek a kullancsos élmények.
Tibike rámnéz, kikerekedik a kerek szeme:
Anya! Képzeld el! Ezek a kullancsok azt hitték, h én vagyok a kullancstartó!

Egy kis morfondírozás

2010-09-06T15:21:00.000+03:00

Készülünk a kistesó érkezésére. Egyik legnagyobb "gondot" az okozza, hogy vajon Tibikét hogyan fogja érinteni? Hogyan tudnánk minél jobban felkészíteni a húga érkezésére?

Persze mesélték többgyerekes szülők az ő történetüket és a tanulság: mint mindent, ezt is mindenki másképp csinálja. Tehát többnyire ösztöneinkre hallgatva zajlik a készülés, készítés.

A Bartos Erika könyvei közül sokan ajánlották a Kistestvér érkezik címűt. Meg is vettük és be is vetettük és úgy tűnik, egyelőre legalábbis, h megérte.

A morfondírozásom nem a testvérvárással kapcsolatos. Hanem ezzel a meséskönyvvel. Több mese van benne, édesek, aranyosak, Tibike mindeniket szereti, minden nap kéri, hogy olvassunk belőle. Azt, amelyikben hóembelt építenek! Most a Libegőst!

No, de van benne 2 mese, egyik a Húsvétos, másik a Karácsonyos...

Húsvét attól van, (a mese szerint legalábbis,) hogy festik a tojást, öntözik a fiúk a lányokat és ajándékot kapnak a gyerekek. Karácsony pedig attól, h díszítik a házat, mézespogácsát sütnek, finomat ebédelnek, szép ruhákba öltöznek és ajándékot kapnak.
Örülök annak, h nem taglalja, h ki hozta a karácsonyfát, az ajándékokat, mert van ahol az Angyal jár, máshol a Jézuska, aztán van mindenféle variáció. Van ahol a karácsonyfát a család díszíti és csak az ajándékot hozza az Angyal, van ahol midnent az Angyal hoz, stbstb.

Nos, mi nem vagyunk egy kimondottan vallásos família, de engedje meg a világ...
Ebben a két mesében elmehetnének legalább a templomba, vagy megemlíthette volna Jézust a szerző valamilyen formában. Mert Jézus nélkül miért ünnepeljük a Húsvétot? Jó buli a tojásfestés? És a Karácsony? Azt írja a mese: "megölelték egymást és boldog karácsonyt kívántak egymásnak".
No mindegy, én nem értem, de erősen csodálkozom. Vagy ünnepeljünk azért, amiért "kitalálták" az adott ünnepet, vagy ne ünnepeljünk. De ha nem is azért ünnepelünk, mint hitbuzgó keresztény társaink, hanem csak úgy megszokásból, akkor is tudni kell, h mi ez az ünnep és megtanítani a gyermekeinknek.

No, csak ennyit akartam elmorfondírozni.

Bilibiznisz

2010-08-31T17:39:00.002+03:00

Nagyon nagy hír következik ebben a bejegyzésben!

A lényeg, h a fiam bizniszelt egy fehér bilit magának és azóta használja!

Most akkor a sztori hosszan kifejtve:

Aug.13.-án, pénteken, Tibi elvitte Tibikét Sárosra a szüleimhez, és otthagyta. Ő meg hazajött (csak közben megnézte az Artmania fesztivált Szebenben. Camelot koncert és egyebek.)
Szombaton henyéltünk, vasárnap megjöttek a vendégek és este a nagybetűs és várvavárt IM koncert.

De közben otthon, vasárnap, megérkeztek a hugomék is Sárosra. Hozták a cuccaikat és közte Lacának a vadonatúj fehér bilijét. Tibike egyszerűen szemet tett rá, elkunyerálta Borótól, helyette adta nagylelkűen az ő rózsaszínjét. Miután a biznisz létrejött, rögtön letépte magáról a nadrágot és bugyit, majd belepisilt. Aztán kijelentette a jelen levő társaságnak (Csanna, Csapja, Boró, Zalán és Laca), hogy "el fogom mondani anyának és apának, melt nagyon fognak ölvendeni".

Hétfőn, a koncert másnapján mi szépen hazaengedtük a vendégeinket és estefelé hazamentünk mi is Sárosra. Otthon meg Tibikének volt még egy bilibepisikálási akciója aznap.

Hétfő este a nagy találkozáskor ez volt a téma!

Aztán kedd óta a gyerek szobatiszta!

Gyenge idegzetűek hagyják abba az olvasást! Most! (Én szóltam...)
Ha pisikál, akkor elmondja, h sok jött, vagy kevés. Ha kakál, akkor azt sem tudjuk, h merre nézzünk a röhögéstől. Mert akkor elújságolja lelkesen, hogy "giliszta alakú lett", vagy "kolbász alakú lett". De ez még semmi, mert volt már "fagyi alakú kaka" is, amihez a kommentár: "a kakaembelek eszik meg a kakafagylaltot". Aztán volt már "tolony alakú, majdnem megszúlta a popsimat".

Tehát nagy buli ez a bilizés.

Alcím: A bilizés hátrányai.

Igen, én, aki annyit rinyáltam ez a bilizés téma fölött, most kifejtem a hátrányait a dolognak!

Elmentünk Báznára családostól. (Nagycsaládostól, vagyis 9-en.)
Oda elvittük a fehér bilit egy zacskóban. Amikor pedig vendéglőzés közben Tibike megkérdezte, hogy "anya, kell pisikáljak, hová pisikáljak?", akkor az apja, ölbekapva őt száguldott a bili felé. De ez csak az első eset volt, mert az ebéd utáni fagyi közben azt kérdezte, hogy "anya, hová kakáljak?". Na, akkor a második száguldása is meglett Tibinek, ölében a fiával...

Tehát most bili rulez! Mindenhová visszük.

Tegnapelőtt jöttünk Sárosról haza. 100-110 km. Közben azon filóztunk Tibivel, h pelenkában, vagy pelenka nélkül utaztassuk a gyereket? Hát végül így sikerült: pelenka nélkül, és kéznél a fehér bili, zacskóban.

Aztán 10 km után, Dícső központjában szólt a gyerek, h kell pisikálni. Le is pisilte a park végében a bokrot.
Radnóton megint szólt. Akkor is megálltunk, kiszálltunk, de nem kellett.
Aztán 3 faluval arrább megint szólt, h kell kakálni. Hopp, ott volt egy benzinkút. Érdekes látvány lehettünk.
Én, alől a hatalmas pocakom, bal kezemben a zacskó a fehér bilivel, jobb kezemben a gyermekemet húzom magam után: bemehetünk a wc-re?
A nő vigyorog: beee-beeee, peeeersze :D
Sikerült a dolog!
Aztán Tordán újabb benzinkút, ugyanaz a jelenet: benzinkút wc-jében bilibe.

Másik hátrány a városban: na, kell-e bilizni, mert ha nem, akkor csak itt meg ott fog lehetni... Eddig még ment a dolog, de ma megvolt az első állvaspisikálás wc-be! Mert nem volt nálunk a bili és a központban kellett. Beszaladtunk a suliba... Mit tehettünk volna mást?

De hát annyira büszkék vagyunk a 3 éves és 4 hós fiúnkra, hogy ha másfél évesen csinálná ezt, akkor sem lehetnénk büszkébbek :D

És el is mondta: "Anya! Képzeld el! Nekem mál nem is kell pelenka! Csak amikol alszom! Melt amikol alszom, nem élzem, h jön a pisika."

Megjegyzés:
Ugye Sároson az elmúlt 2 hétben Boró is ott volt Lacával. Laca kakás pelenkáját látva, Tibike egyetlen alkalommal sem mulasztotta el megjegyezni, persze megbotránkozott arckifejezéssel: "Laca! Nem szabad a pelenkába kakálni! A bilibe keleltt volna!"

Még amire ügyelnem kell: hogy ébredés után, délután is és reggel is, rögtön szemkinyílás után le kell zserelnem a gyerekről a pelust. Mert ha rajta van, akkor rögtön kihasználja :D

No, ez a legnagyobb esemény, az elmúlt 2 hétből :D

A kirándulás
Szombaton a fiúk kirándulni mentek: Csapja, Tibi és Tibike, Zalán és Laca (ő még kendőben), no meg Attila. Jártak egy jót a közeli erdőben.
Tibikével megbeszéltük előre, h a bilit nem viszik, majd szól apának, hogy ha szükséges és majd a fűbe.
-De hogy kakáljak a fűbe, anya, hátha valaki belelépik?
Valahogy meggyőztük, h az erdőben szabad a fűbe.
Sikerült is a dolog az erdőben. Igen ám, de másnap egyszercsak szól a hugom, h nézzek sze rá a fiamra. Nézem, s hááát, csóré fenékkel gugol a csirkék mellett, a fűben.
Kérdem is, hogy "mit csinálsz, Tibikém". Azt mondja: "kakálok, melt a fűbe szabad kakálni".
Tehát még vannak tisztáznivalók. :))))))

Jelszó: Csak önállóan!

Úgy kell elképzelni, hogy Tibike, amikor úgy érzi, akkor tolja le a nadrgáját és a bugyikáját, intézi egyedül a dolgát. Ha csak pisika, akkor nem is szól, arra is volt már példa, hogy egyszerűen fogta a bilit, elvitte és kiöntötte, majd helyretette. Igen, a fehér bilit!
Ilyenkor az öltözékéről jövök rá, h lehetett valami, mert a nagy önállósága még elég mazlag és sokszor úgy öltözik vissza... hogy enyhén fejezzem ki magam: fiúsan.
Kakáláskor más a helyzet, mert ott kiabál utánam, h jöhetek popsit törölni. :)) Ez a kiváltság nekem jár, másnak nemigen engedte meg, esetleg az apjának, (feltéve, h kéznél volt Apa).

Ma pedig beszereztem tréninggatyákat, mert gombos-zipzáros gatya szóba sem jöhet, mert nem tud velük egyedül boldogulni. S majd az oviban is tudja menedzselni magát önállóan :D

Szóval ha mostanában látjátok Tibikét, valószínűleg olyan nadrágban lesz, aminek gumis a dereka :D

Házhoz jön az Iron Maiden

2010-08-15T09:28:00.006+03:00

Ezt a képet úgy loptam valami román oldalról (popcorn.ro), a cikk címe az volt, hogy

"Greii heavy-metal-ului mondial zguduie inima Transilvaniei"

Múlt heti történet: biciklizik Tibike felfelé, a Predeal utcai játszótér felé, én loholok utána. Egyszercsak megáll egy autó mellett és perel, hogy "Anya, miélt itt van a kolmánya ennek a autónak? Másik felin kell legyen a kolmány!"

Először kicsodálkoztam magam, hogy a fenébe vehette észre a gyermek, hiszen a biciklin elég alacsonyan ül, ez meg egy terepjáró, jó magasan az ablakai...
Utána gondolkodni kezdtem, hogy mi a fenét válaszoljak? Hogy az igazsághoz is közel álljon és a gyermek is értsen belőle valamit.

Végül így sikerült a válasz:
-Ez az autó messziről jött. Angliából. És Angliában ilyen autók vannak, ezen a felén van a kormányuk.
Gyerek szeme felragyog!
-Andiából? Ott énekel Búszdikinszon! És vezeti a fehél lepülőgépet!

Hát igen, ennek a gépnek volt ő a pilótája a 2008-as turnéjukon:

(szintén netről lopott kép, bocs)

Emlékszem, a AC/DC koncertről autóztunk hazafelé ketten Tibivel, amikor telefonált Andris. Két dolgot mondott. Meghalt Dio.
És, hogy Iron Maiden koncert lesz KOLOZSVÁRON!

Hideg zuhany-meleg zuhany.

És olyan távolinak tűnt, akkor, májusban ez az aug. 15. És íme: eljött. Itt van, ma van. :)

Egy napos beutalás

2010-08-14T08:36:00.002+03:00

Valami ilyensmi neve lehet annak, hogy "Spitalizare pentru p zi".

Nos, ilyenbe szottyantam. Az orvosnő rendes volt, mert enélkül nem lehetett volna ingyen megcisnáltatni az nalíziseket. Ehhez szükség volt pár dologra: küldőpapír a háziorvostól és igazolás a munkahelyről, hogy igenis, fizetem "cséászé"-t(CAS).

Tudtam, h mennem kell nőgyógyászatra, laborba és szemészetre. A nőgyógyász pedig előre mondta, hogy ő 8 és 10 között lesz ott, akkor menjek, először Hozzá, utána a laborba, harmadikra a szemészetre. Ezért nem is siettem túl korán, de azért már fél8 kürül ott voltam, mert tudtam, h sorszámot kell kérnem midenhová.

És megérkeztem optimistán a "fişier"-hez, fél8 után pár perccel. Benyújtom a 3 küldőpapíromat, amiket a házidokitól kértem előtte egy nappal.
1. A nőgyógyászhoz, 3-as számot kapok, IV. emelet, 105-ös szoba.
2. A laborba nem kell szám, II. emelet, 59-es szoba, ott majd regisztrálnak.
3. Szemészhez ma nem lehet menni, majd aug 20-ra ad egy időpontot. (A szemészhez nem is kartam menni, mert szerintem annak ellenére, h rövidlátó vagyok és -4,5 -es szemüveget viselek, de ha már egy szülésen túlestem szrencséesen, ráadásul aránylag könnyen, akkor most mit féltjük a retinámat? Persze Tibike születése előtt is meg volt vizsgálava a szemfenék, nem vagyok egy öngyilkos típus, az akkori szemorvos mondta, h nem sebes a szemfenék, és nem a dioptriától függ és nyugodtan szülhetek természetesen. Más dolog, h amilyen állapotban a kórházba értem, úgysem tudott volna már senki megcsászárolni, mert a gyermek feje majdhogynem már kinn volt...)

Felmegyek a IV.-re, fellépcsőzök, látom, h ki van írva, h az orvosnő 7-14-ig van ott. Na de ő megmondta, h 8 után jöjjek. Állt az eszem, hogy lemenjek a laborba, de - gondoltam - biztosan nem hiába mondta, h Nála kezdjek. Kijött egyszercsak az aszisztensnő és megnézte, h kinek milyen papírja van, ki mire vár... Engem egy cédulával leküldött az alagsorba, h fizessek 8 lejt, mert ezért amit itt ír, ennyit kell fizetni. Mondta, h az orvosnő még nem érkezett meg, kéri, h türelmesen várjunk...

És itt szeretném ha tudná mindenki, hogy ezt csak tényként közlöm, az én munkám is olyan, h sokszor hiszik azt, h henyélek, pedig nagyonis nem henyélek. Szóval meg vagyok győződve, h biztosan dolga volt valamerre a klínikákon, vagy szülésen volt vagy mittudomén, de biztosan nem lustaságból jött később, ebben teljesen biztos vagyok!

Megjárom az alagsort, 5 emelet le - 5 fel, visszajövök.

9 előtt pár perccel meg is érkezik az orvosnő.

No, kivárom az 1-es és 2-es számmal rendelkezőket. Kicsit unalmas volt, de igyekeztem türelmes maradni, hát nem körülöttem forog a világ, mi a szösz? Közben elmentem párszor a wc-re, hát az a poliklínikás buldi!!! Alig férek be! Ha már befértem, alig tudom becsukni az ajtót. De ha már becsuktam, akkor alig tudom kinyitani. Jobb, ha az ember nem kell menjen, de én most sokat jártam...

Végre bejutok. Megnézik a küldőpapíromat. Buletinmásolatom van? Miért kéne? Hát kéne. Hát nem mondta senki, h hozzak, nem tudtam. Na nem baj, de hát nekem beutalóm van, egy napos. Menjek le a II. emeletre, a 63-as szobába, ott beutalnak. (és csinálnak másolatot a személyimről). Lemegyek szépen, látok 2 pasast az ajtó előtt. Kérdem, h ide várnak? Ide. Na jó, akkor várok türelmesen. Elteleik egy csomó idő nem jön ki senki, nem megy be senki. Aztán mégiscsak jön egy fehérköpenyes, bemegy, látom, h nincsen bent senki. Kérdem a pasiktól, h hová is várnak? Jaaaa, az EKG-re, a mellette terembe! Na jó, bemehetek? Mondják, h igen. Itt lehettt volna egy negyed órát spórolni, ha értik ezek, h miről van szó. Na mindegy.

Itt a 63-as teremben van 2 számítógép, mindeniknél 1-1 nőci és egy informatikus. A szövegükből rájövök, hogy valami újabb fajta infós rendszerük lehet, valamik még mindig tisztázatlanok. Hogyan kell beutalni, kiutalni a pacienseket. No, végre beutalnak. Egy napra. Hogy ne kelljen fizessek a vizsgálatokért, azért. Kezdem érteni a dolgokat!

Visszamegyek a nődokihoz, végre vizsgálatra kerülök. Megvizsgált az orvosnő, elmondta, h a méhszáj meg van rövidülve és a baba feje lennebb, mint kéne, legyek szíves többet vigyázzak magamra!!! (Ezen meg sem lepődtem, az elmúlt napokban éreztem, h roppant kifáradok, kissé túlerőltettem magam.) Ezen kívül kaptam egy dobozkát, benne üveglapot... ezt vigyem fel az V. emeletre a laborba, h vizsgálják ki.

Felmegyek, csengetek, beveszik, várjak a padon, minnyár kész.

Nem is kellett sokat várnom. Adják az eredményt, valami fertőzés van. Vissza a doinőhöz. Kaptam receptet. A fertőzésre is valamiket és magnéziumot dögivel izomlaítóként.

Mondom a dr.nőnek, h szemészhez ma nem tudok menni. Áh, dehogynem, felhívja a kolléganőjét. Elmondja, h mi a helyzet, küld egy terhest. Na de a vizsgálat alapján azt mondja, hogy szerinte fog menni a dolog, babának van helye, már szültem, stbstb, ne menjünk császárra emiatt. Persze a baba diktál, ha szülés közben fellépik valami probléma, akkor császár, de a szemem miatt nem. De azért menjek át a szemészhez. No, kezdek megnyugodni, h nem akarnak megcsászárolni midnenképpen.

Nade előtte a laborba.

Levonulok a laborba. Vannak páran, sorbaállok a regisztrálásnál. Két idősebb hölgy... a számítógépeiket úgy nézik, mint én ahogy néznék, ha vonatot kéne vezessek. Gondolom, h tényleg lehet, h nemrégiben lett meg ez az ők soft-juk és most tanulják. Hát láttam én még kezdőt, türelmesen várakozok és nem idegeskedek azon, h egymástól olyanokat kérdeznek, h "unde apăs acuma, tu?"(mit nyomjak meg, te?). Másik feltápászkodik, odamegy, akkor az egérrel köröznek-köröznek, majd közös megegyezéssel klikkelnek egyet, aztán a sikerélmény leolvasható az arcukról: jesssz! sikerült! Eltalálták!

No, sorrakerülök végre. A nevemet nem tudja rámásolni a papírra, a Z-t kihagyja. Mondom neki, h legyen szíves szúrjon be egy Z betűt.
-N-are importanţă, numai acest număr contează. (Nincsen jelentősége, csak ez a szám számít.)
-Cum să n-aibă importanţă? Nu vă supăraţi, dar eu nu sunt un număr, am nume. Mie numele îmi este mult mai important decât orice număr. (Hogyhogy nincsen jelentősége? Ne haragudjon, de én nem egy szám vagyok! Van nevem! Számomra a nevem bármilyen számnál fontosabb!)
-Dar în sistemul calculatorului... (De ebben a programban...)

Végül nem kötekedtem, de becsszó, ennyi várakozás után jólesett egy ennyicske. Ekkor már 10 óra is el volt múlva. Nem érti amit a gép ír. Voltam ma már a laborban? Mert olyan számot ad, ami már lehetett valainek. Nem, nem voltam. Jaaa, voltam az V. emeleten abban a laborban. No, akkor megint hívja a kolléganőt, h akkor most velem mit kezdjen? Mert ez a számítógép tudja, h én ma már voltam és nem akar más számot adni. Hát kiderül, h én ilyen egy napra beutalt vagyok, ja, akkor még jó is, h ugyanaz a számom egész nap! Ő nem érti, h miért jó, de legalább a másik nőnek elhiszi. Ez persze mind időbe kerül, mire ezt kibogozzák.

Végre beérek a vérvevő székbe. A nőcike kedves volt, de kezdtem levegő után kapkodni és mondtam, h adjanak vizet, mert kiájulok. No, adtak. Hát mi a baj? Mondom az, h fél 11 és én még nem ettem semmit, mert mondták, h vérvétel előtt ne egyek, de mászom fel s le a lépcsőket és várakozok az ajtók előtt és nem éppen élvezetes számomra ez az állapot.
-Nu vă faceţi griji pentru scări, măcar o să naşteţi mai uşor! (Ne aggódjon a lépcsőzés miatt, legalább könnyebben fog szülni!)
Hát kedves, kössz.
Ezt poénnak szánta-e v mi, nem tudom, de aki emlékszik a Tibike születésének történetére... én becsszó nem szeretnék gyorsabban szülni, mert szegény gyermek akkor a kocsiban fog megszületni!

Na, kezdi nézni a karomat, jajjgat, h nincsen vénám. Végül szúr a jobb karomba. Nem talált, de a tűt nem veszi ki, hanem kavargat vele körbe, mintha puliszkát akarna főzni. Nem talál és nem talál. A tűt kihúzza, erre spriccol a vér, de még fröcsköl bele. No, szeszes vatta, nyomkodás, stbstb...
Végül a bal kezemből tankönyvszerűen sikerül vért venni.

Na, hoztam-e a reggeli első vizeletemet? Hoztam, persze. Egy szobával arrébb küld, odaadom és azon gondolkodok, h ha reggel 6kor fogtam ki, akkor fél 11-ig vajon nem történt vele semmi? Gondolom már egy csomó minden kilötyögött/elpárolgott belőle...

Majdnem 11 óra volt, mire végeztem és visszamásztam a IV. emeletre, mert a szemészet is ott volt. 4-en voltak előttem, de egy órába belekerült, mire behívtak. Közben már nem tudtam ülni sem, állni sem, hanem sétálgattam a folyósón, mint akinek jobb dolga sincsen.
Kutattam a táskámban és találtam a tegnapi játszóterezés morzsái közül... pár szem mandulát, egy barackot és egy deci vizet. Ezeket megreggeliztem.

Bemegyek, ez kezdi, h takarjam le a szemem és mondjam a számokat a tábláról. Hááát, itt már nagyonnagyon türelmetlen és ideges lettem. Látok én szemüveggel, és TUDOM, h nem ettől függ a császár kérdés. De egyetlen szót sem szólok, mert ugyebár hálásnak kéne lennem, h bevett programon kívül. :((
No, kapok cseppet a szemembe és menjek ki legyek szíves, várjuk, amíg hat. Még vártam egy végtelenséget, akkor már jött, h bőgjek. A látásom kezdett furcsa lenni, gondoltam, h hat a csepp. Gyermekkoromban csepegtettek utoljára...

No, visszahívnak, megvizsgálnak valami géppel, bevilágít, stb, kezd hasonlítani a vizsgálat a Tibike születése előttihez.

Végül ezt mondja: 90-95%, h nem lenne semmi baj szülés közben. Figyelembe véve, h második szülés, hát még több, mint 95%, h nem lenne baj. "Dar eu nu-mi permit, să-mi asum răspunderea, pentru orice risc minim". (Nem vállalhatok felelősséget, bármilyen kicsi is a kockázat.) És a lapra szépen felírta, hogy "Se recomandă naştere prin cezariană". (Ajánlott a császár.)

Akkor már csak a Synevo magánlaborhoz kellett átmennem. Nem is mondtam, h a nődokitól kaptam egy kémcsőféleséget és küldőpapírt, h vigyem el a poliklínika melletti magánlaborba, mert ezt az államinál nem végzik el. Sztreptokókusz B - ről van szó.

És így, 12 után, fél 1 környékén már készen is voltam! Ha jól megszémolom, egy fél óra alatt is készen lehettem volna, a többi az lépcsőzéssel és ajtók előtti várakozással telt.
És próbálok megértő lenni emberileg. Az egész bandának most vonták le a fél fizetését, milyen munkakedvük lehet... De az a megérzésem, h ez nem amiatt van így!!! Neeeem! Ez azért van így, mert így szoktuk meg. És mert új a softver-ük. És mert... nemtom...

Az igaz, h egy magánklínikán nekem félóra-óra alatt mindenzt megcsinálták volna. De annyi pénzbe belekerült volna, hogy annyit úgysem tudnék keresni egy fél nap alatt.

Ebben még benne van az is, hogy reggel, amikor elmentem, mondtam Tibinek, h legyen szíves maradjon a gyerekkel, szerintem 10 körül hazaövök s akkor majd mehet a céghez. No, Tibi aznap 1-re ért be! Még úgy is, hogy a gyereket odahozta mire végeztem, s gyorsan lelépett.

A hazafelé út volt érdekes, mert én autóval mentem, h hamarbb járjak, de ettől a hülye szemcsepptől alig láttam. Mondta is a dokinő, h lehetőleg ne vezessek aznap. Na kössz. Aztán hazajöttünk Tibikével szép óvatosan...

Így volt, hálistennek megvan és elfelejthetem már.

Még hétfőn lesz egy kör az eredmények begyűjtésekor, de remélem, hogy az is nem kerül bele egy fél napba.

Éljen a román egészségügy!

Peluskészlet

2010-08-11T10:20:00.004+03:00

Gondoltam leírom. Ez csak felsorolás, tapasztalatok nélkül, de akit közelebbről érdekel, kérdezhet, szívesen válaszolok.

Wonderoos, zsebes. Polár a külső belső része, és mikrószálasok a betétei. 8 drb van belőle
BumGenius, zsebes. Ez is polár, és mikrós betétei vannak. Ebből van 3.
BumGenius, AIO, organic, pamut béléssel - 2 ilyen van
TotBots: AIO, zsebes-szerű, bambusz béléssel. Ebből csak 1 van.
PopIn: bambuszos betétekkel. 5 drb

Ezek mind egyméretesek. Ezeket viseli Tibike. Ezeken kívül van még:

Monapel, AIO, 2 drb.
Monapel nadrágpelus 2 drb + egy külső (valami nagy méret)
Van egy LittleLamb, zsebes. Ez Tibikének kicsike, azt írja rajta, h 9-16 kg-ig jó.

És amik picike mérettel rendelkeznek, ezért még nem próbáltam, csak Péter babára :)

2 drb Carolino prefold és egy Carolino külső.
2 drb Bummis PUL külső, és
egy Bummis Polár külső
6 drb Bumis prefold, kicsi méret.

Kislány, kisfiú

2010-08-10T17:27:00.002+03:00

Sokszor van szó a nevekről. A lánynév nehezen akar(t?) megszületni. De ha Tibike rájön, h erről van szó, midnen egyes alkalommal hozzáfűzi:
-Én azt választottam, h fiúcska legyen és elnevezzük Andisnak! (az r nem hallatszik)

De ma aztán szeget ütött valami a fejében.
-Tudtátok, h én kislány leszek?
-Nem! Tudtuk, h fiúcska leszel.
-Hát igen, fiúcska lettem! - summázta mosolyogva és elégedetten.

Pétel baba háziszoba!

2010-08-10T17:20:00.002+03:00

Beszereztem a mosható pelusozáshoz a kellékeket, úgy számolva, hogy ha két gyermeket kell majd egyszerre pelusozzak, ami nagyon-nagyon valószínűnek látszik, akkor is legyen kellő mennyiség. Olyan szépek és kellemesek és profik ezek a pelusok, h máris bánom, h nem évekkel ezelőtt álltam át.

Ma reggel Péter babára próbáltam Bummis prefoldot és külsőt. Jól állt neki a kis méret :)
Tibike megébredt, nemsokára észrevette és levettette!!

Egész pontosan ezt mondta:
-Anya, vedd le Pétel babálól a pelenkát! Pétel baba háziszoba, nem kell neki pelenka! A fűbe pisikál, állva, melt fiúcska és a bilibe kakál! Vedd le lóla a pelenkát.

És akkor levettük.
(háziszoba=szobatiszta)

Romlott reggel

2010-08-04T10:48:00.002+03:00

Hát igen, vannak ilyen napok... És megpróbálunk nem idegeskedni, mert az ugyebr nem tesze jót. Most nagy röhögve leírom, h mik történtek.

Reggel 8kor már a piacon voltam. Be akartam vásárolni míg még Tibi itthon van, ne kelljen Tibikét is magammal hurcoljam.

Elsősorban barackért mentem, mert kompótolni akarok már megint :)

Egyúttal paradicsomot is vettem. Kiderült megint hogy azt a műanyag kosarat is meg akarják mérni. Kosár nélkül a mérleg 0.00 kg-t mutat, kosárral együtt 0.12-t. Lényeg a lényeg, h nekem bizonygatta, h a mérlege úgy van beállítva, h a kosárral együtt nulla, de nem hittem, a végén kiderült, h tényleg többet mért. Vagy 60 bani volt a különbség, amire jól le is hurrogott, h curkuszolok 60 baniért. Én nem álltam szóba vele, fogtam a portékát és eljöttem.

Aztán hazafelé megálltam egy Oncosnál tejet venni, mert müzlit akart a család reggelizni. Hazajövök, Tibi kitölti a müzlit a gyereknek, töltené rá a tejet, hááát, meg van savanyodva. Azt írja rajta, h aug. 10-ig érvényes, de ma már aludt tej volt a zacskóban. Ht nem viszem vissza a város túlsó végibe, le van sajnálva...

Közben Tibinek pakoltam az ebédet és gondoltam, h kiegészítem 2 tükörtojással a másodikját. Oljat melegítek és beleütöm az elsőt. Hűűűűűűűűűha. Sárgája nincsen, csak feketéje, büdőőőőőőőős... szörnyű. Na jól van, kidobjuk ezt is.

Tibi közben rájön, h csak hideg kaját ehet, elő is szedi. Talál egy picike vajat egy tasakban, előveszi: penészes. Hálistennek volt másik vaj is...

Hát már nem is mertem egyébnek nekifogni ezek után :))))

Kellemesebb reggeleket midnenkinek :D

Cherry, summer giveaway

2010-08-02T22:45:00.004+03:00

Játszom, játszom, még sosem játszodtam, de most megtetszettek a nyeremények ;)

Egészen pontosan ERRŐL van szó. :)

30+0

2010-07-25T13:58:00.001+03:00

Neve nincsen, de mai tai-ja van

2010-07-25T13:53:00.004+03:00

... mármint a kislányunknak :)

Szerdán kiszabtam. Olyan hitvány ollóval nyiszáltam az anyagot, hogy csak. De nem adtam fel. Persze én is hibás vagyok, mert elhoztam a varrógépet és minden kelléket, kivéve a jó ollómat.

Csütörtökön elmentünk Medgyesre, akkor nem haladtam semmit.

Pénteken és szombaton megvarrtam.

Vasárnapra maradt 5-6 cm varrnivaló, ti. szombat estére kifogyott az alsó cérna, éppen amikor még lett volna 5 cm cikkcakkoznivaló. No, ezt csak vasárnap, vagyis ma reggel hoztam össze.

Tibi felakasztotta az ugrálóra, súgy készítette a fotót.

Néhány kép az idei nyaralásról

2010-07-18T12:29:00.008+03:00

Falusi divat: szalmakapal és papucs (sláp)

Nagytata és Tibike zöldet visznek a tyókoknak.

Tibike enni ad a csirkéknek (üllü elleni borító)

Nagymamának a segítsége: kapálás, vagyis ez most éppen a pihenés

Akinek pancsolni van kedve, az pancsolhat

Ha vége a paradicsom permetezésének, ki kell mosni a permetezőt

Miféle traktor állt meg a kapunk előtt?

És te hol nyaraltál?

2010-07-17T11:24:00.002+03:00

Ezzel a címmel írt SÁndor Bogi egy kis csikkecskét a Szabadságban.

Hát majdnem felháborodtam, hirtelen éreztem, hogy annyi minden hozzáfűznivalóm van ehhez a dologhoz.

És nem is tudom, h hol kezdjem s hol folytassam, h a végén érthető valami legyen belőle :)) Tehát valószínűleg ez egy össze-vissza-csapongós dolog lesz ebből...

Normális ember? Soha nem jártam Görögben és Tunéziában sem és még egyszer sem éreztem késztetést, h odamenjek. Hogy érthető legyen: Magyarországon, Ausztriában jártam az itthonon kívül.
És az normális-e, hogy nem megy el valaki 250 km-rel arrébb pl. egy közeli rokon esküvőjébe, mert nincsen rá keret, és különben is, ő most a nyári hollandiai útra gyűjt. Aztán a hollandiai út az olyan, h 7 nap s 7 éjjel nyomul az autóbusz az autópályán, néha itt-ott meg-meg áll egy-egy városkában és rohamtempóban várost néznek, néhány szobor mellett lőnek egy-egy fotót, hogy legyen amit otthon mutogatni majd és hazafelé megállnak egy jó nagy hipermarketnél, hogy a maradék pénzt elköltsék. Na, ez talán nomrális? Aztán elmondhatják, hogy itt meg ott nyaraltak... Hajrá!

Engem a nyaralásban szinte nem is érdekel, hogy hol vagyok, hanem az érdekel, hogy kivel vagyok. Tudom, h ezzel sokan nem értenek egyet, de hát nem is akarok senkit sem meggyőzni, csak a saját véleményemet szeretném kifejteni. Amikor elmentünk a Balatonhoz az egyetemista haverokkal... az például jól telt! Aztán amikor elmentünk Szovátára a másik bandával, hát az is roppant jól telt. A tavaly nyáron Martonosban töltöttünk pár napot a barátokkal, az is jól telt.

Na, de ha hazamegyek a szüleimhez Sárosra és lazulunk egyet a friss levegőn, az is mindig jól telik.

No, és amiért el akartam kezdeni írni!

A falusi nyár! Gyermekkorunkban azért vártuk a vakációt, hogy elmehessünk egyik vagy másik nagymamánkhoz (sajnos a nagytatáinkhoz nem igazán volt szerencsénk, korán távoztak...).

Sároson szerettük. Sároson általában csak 3-an voltunk itthon: Mamuka és mi ketten a hugommal. Voltak azonban a faluban gyerekek, akikhez szívesen eljártunk és akik (gondolom, hogy) szívesen jártak hozzánk. Barangoltunk a berekben, mászkáltunk a patak körül, zabáltunk egy csomó gyümölcsöt. Rossz idő esetén keresztszemest varrtunk, vagy kötöttünk. Ezeken kívül, amikor Mamuka valamit éppen tett el télire, akkor üvegeket mostunk, pancsoltunk fél napig. Paradicsomot őröltünk. Abből is zabáltunk rengeteget.
Soha nem költött fel senki, annyit aludtunk, annyit ettünk amennyit csak akartunk, nem siettünk soha sehova.
Még olvastunk is közbe-közbe, de be kell vallanom, hogy ebben a Hugim volt sokkal erősebb, én abban az időben nem igazán szerettem olvasni.

Martonosban is szerettük. Ott többet voltunk, úgy emlékszem.
Ott sokan voltunk. Nagymama, Lehel, Andi, legtöbbször Sankó is, az unokatestvéreink (közül egy páran) és még mi ketten.
Nagymamának az volt a fixe, h ne menjünk ki az udvarról. Azt sem bánta, ha a fél falu gyermeke a mi udvarunkon futkorász, üvöltöz, stb, de szerette, ha tud rólunk. Azért természetesen eljártunk ide-oda, például DÉnkóhoz, Ilonka nénihez, Emeséhez. Egyik évben például Gyárfás Zsigánénak kirolniztuk a konyháját. Ilyenkor azonban kellett előre szólni, h hová megyünk és mikor jövünk és ezt ajánlott is volt betartani.

Martonosban sokat jártunk szénázni. Persze ha valaki azt képzeli, h valakit megöltek a munkával, akkor az súlyos tévedésben van. Az úgy volt, hogy kiballagtunk Nagyival, vittünk valami kaját, és persze vizet a korsóban. Ketten forgattak, többiek hülyültek, aztán megpihentünk, aztán váltottunk és a másik 3 emberke dolgozott. Esétre játszva feltakartuk a szénát/sarjút.
Amikor hozták haza a szénát, akkor felmásztunk az udorba segíteni megtaposni. Esétre olyan koszosak voltunk, hogy szörnyű, de hát megmosakodtunk s kész. Milyen büszkék voltunk magunkra, h mennyit segítettünk!

Ijesztőbükk alatt szerettük. Messze volt a falutól, mint a fene, lehetett vadrécét is látni abban a tóban, pár szál nádat szerezni meg ilyensmik. jajj és nehogy elfelejtsem: jóóól kiordíthattuk magunkat. Torkunk szakadtából énekeltük a népdalokat, a fejünk ki volt vörösödve, s a nyakunkon kimeredtek az erek, de nekünk anyira-de-annyira jólesett az ordítás, hogy azt el sem lehet mondani.
A Harangódal az közelebb volt, ott nem ordítoztunk akkorán, mert az simán behallatszott a faluba. De azért ott is futottunk, üvöltöztünk eleget. Ott almafák voltak, fosóka szilva, ősszel besztercei... szerettük, mert ott általában mindig volt valami rágcsálnivaló.
A legkedvesebb szénázó hely az talán a Fűzes volt. Azért is elég sokat kellett menni, h odaérjünk. Az út és a patak között van az a területecske. Ott, aki éppen nem a villa v gereblye nyelit fogta, az lubickolt egyet a Gagy patakában, közben Nagyi aggódva figyelmeztett 15 percenként, h nehogy kígyóra lépjünk. Nem is emlékszem, h ott láttunk volna kígyót, de gyíkot, rákot és apró halacskákat igen.
A Tanorok az a falu között van, oda nem mentünk egész napra, csak lesirültünk, megforgattuk és hazamentünk. Amikor már nagyocskák lettünk, akkor Nagyi sokszor nem is jött, csak szólt: "Mönnyetök le gyermökök a Tanorokba, s forgassátok meg azt a kicsi sarjút."
De persze ezeken kívül még szénáztunk Patakelejibe, az Avasba, meg termsézetesen otthon a kertben... és még kitudja hol?
Volt, h elmentünk Dénkónak v Ilonka néninek segíteni. Dénkó átjött: "Jolán néni, valamelyik gyermököt elengedi-é velem ide v oda? Olyan jó volna, van egy kicsi szénám, ne mönnyek égyedül."

Na de a szánázáson kívül sok más dolog is került, voltunk pityókát szeni, kukoricát kapálni, máskor szedni.

Nagyinak a szövőszéke örökké fel volt vetve. Ha leszőtte, akkor csak pár napig szünetelt és már vetette is fel a következőt. Lehetett tél, vagy nyár, ő csak szőtt rendületlenül. Mikor rongyszőnyeget, mikor valami szép ágy és fotelterítőt... zsáknak valót, törülközőt, konyhatörlőt... Abba is szerettünk beleszőni. Máskor kötöttünk, vagy szabtunk és varrógéppel varrtunk ruhákat a babáinknak.

Persze kártyázni is volt időnk, együtt barangolni az unokatestvérekkel és a szomszéd gyerekekkel.

Voltak kemencébe kenyeret sütős napok, ez általában szombaton, de néha máskor is, amikor nem volt kenyerünk. Mert nem volt. Nagyinak járt napi fél kenyér a bonra és... és ennyi... De mi soha nem éreztük úgy, hogy éheznénk, sőt! Olyan jókat zabáltunk ebédre/vacsorára, stb, hogy csak!

Uzsonnakor volt, h engem, mint a legnagyobb lányt Nagyi felkülfött a házba, h kenjek midnenkinek egy zsíros kenyeret. Vagy szilvaízest. Ez a kétféle uzsonna volt, de ősz tájékán annyi gyümölcsöt bezabáltunk, hogy eszünkbe sem jutott, hogy uzsonna is létezik.

Esti program: csordanézés. Ismertük a teheneket, hogy most nem is értem, h ismerhettük olyan jól? Tudtuk: ez a Szász Ilona nénié, ez a Mezeibáé, stbstb. És a neveiket is tudtuk: Bojtos, Foltos, Gyöngyös, Virág, stbstb.

Itt is voltak olyan szokások, h senkit nem kötltötek fel reggel, midnenki addig aludt, ameddig jólestet neki. Aki akart, délután is pihenhetett egyet. Nem siettünk soha sehová. Ismertük egymást jól, mert sok időt töltöttünk együtt. Ha esett az eső, akkor pl. kártyáztunk.

Hát tudtam, h túl hosszúra fog nyúlni ez a dolog, ha belebocsátkozom, és még mi mindenről nem írtam!!!

Nos, csak annyit akartam elmondani, h ezek után ha megkérdezték a suli első napján, hogy hol nyaraltunk és mi tetszett, hát azt útáltam, h csak 1-2 percet szabadott róla beszélni... Tudtam volna én napokig regélni...
Hogy amikor meg akartuk fejni a Szászék kecskéjét! Be is csaltuk az udvarra, de Anna-nén persze észrevett, s kénytelenek voltunk elengedni a kiszemelt kecske-áldozatot :))
Meg amikor Sankó elrontotta a zárat s szegényt Nagyi annyit taslizta mérgében, h már sajnáltuk...
Meg amikor sátrat építettünk rongyszőnyegekből az udvarra, s oda bevittük a vacsorát s ott laktunk hetekig...
Meg amikor Andi leontotta az egész farakást, s odaállítottak, h rakjuk vissza estig...
Meg amikor kiloptuk a tyúk alól a tojást és a konyhából a cukrot és málnahabot csináltunk titokban a csűrben... Persze Negyi rájött, mert meglátott EGY szem cukrot a szénában :))
Meg amikor...

Tiszta őszinte szívemből mondom, hogy annyira-de-annyira sajnáltam azokat az osztálytársakat, akik egész nyáron a blokk körül ténferegtek és esetleg 1-2 hetet a tengeren töltöttek. Tudtam, h foggalmuk sincsen, hogy mi micsoda élményekkel gazdagodtunk, stbstb...

Szóval csak meg akartam védeni a falusi nyarat!

És még mielőtt leállnék, hozzáteszem azt, h nagyon de nagyon boldog vagyok, hogy a szüleim hasonló falusi nyaralást tudnak biztosítani az unokáiknak. Hogy át lehet menni Kendi bácsihoz és meg lehet nézni, hogy feji a tehenet. És megfoghatja a gereblyét és kipróbálhatja. És enni és inni adhat a csirkéknek, tyúkoknak. És elmehet Csapjával a majorházhoz, és símogathat báránykát meg 2 napos csikót. És még sorolhatnám...

Szóval, h ebben mi a ciki? Azt nem hiszem, h ebben az életben meg fogom érteni...

Nagyszülők vagy varázslók?

2010-07-17T10:38:00.003+03:00

Ez már régebben történt, de csak most jutottam ide, h megírjam.

Ezelőtt 3 héttel kezdődött az érettségi, felhívtak, behívtak, elvállaltam. Így hát Tibikét Sároson hagytam nagyszülőzni és visszamentem Kolozsvárra.

Most nem részletezem, h mennyire hiányzott a fiúnk, lényeg a lényeg, h valahogy eltelt a 2 hét és mentük Hozzá! :)

Háááát. A gyerekünkkel nem tudjuk, h két hét alatt mit műveltek és mit nem, de:

Evésekkor beindul, h ő teríti az asztalt. Hordja ki a konyhából a sótartót, a lapítókat vagy tányékorat, (attól függően, hogy éppen mire van szükség) a villákat, a késeket, a hűtőből midnenféle kaját. Hihetetlen! Asztalt terít!!!
Ha ez nem lenne elég: el is szedi a végén az asztalt. Mindezt nagy lelkesedéssel: most a sótaltót viszem a helyile! Beviszem a sajtot a hűtőszeklénybe! És mondja-mondja-cseverészik nonstop.

A kertben megmutatja, h melyik a csípős csihány, melyik az árva csihány, amitől nem kell félni, mert nem csíp! A torma levelét is megmutatja!

A madarak közül is ismer párat. Teljesen felfoghatatlan számomra... Például mindig szól, amikor észreveszi, hogy a mátyás-madár megérkezett epret enni az eperfára. (báttyás-madár :) )

A csirkéknek egész áldott nap hordaná a kaját és a vizet, alig tudjuk meggyőzni, h most nem éhesek. :))

Az, hogy egyedül eszik kanállal, villával, az már nem is cikk. Most sem értem, h a nagyszülők mit tudnak vajon, amit mi nem?

Testvérváró...

2010-07-17T10:19:00.004+03:00

Tegnap Medgyesre utaztunk Csapjáék Aveojával. Nagytata vezetett, nagymama ült mellette, mi ketten hátul. Tibike a székjében, én mellette.
És mondom, hogy: Tibikém, amikor megszületik a testvéred, akkor teszünk ide még egy széket és ő abban fog ülni. Két szék lesz, az a tied és a másik a testvéredé lesz.
Tibike ennek látszólag roppant örült, majd kifejtette:
-Igen, és amikor megnövök, akkor odaadom a én székemet Lacikának és én vezetek és viszem Lacikát és a tesvélemet. Olyan gyolsan vezetek!!! Volvot fogok vezetni, Anya!

***

-Amikor megszületik a tesvélem, Anya, akkol én fogom neked adni a pelenkáját, hogy feltegyed a popsijála. És hozom a popsiklémet is és a tölülközőt is. A lufáját (lufa=ruha) is hozom és én egyedül öltöztetem fel.

***

-Amikor megszületik a tesvélem, akkol nem fog tudni jálkálni, de én megfogom a kezét és megtanítom jálkálni.

***

-Amikol megszületik atestvélem, Anya, akkol veszgyünk egy kicsi babakocsit, amibe betesszük Pétel babát. Én taszítom Pétel babát és te taszítod a tesvélemet.

***

-Amikor megszületik a tesvélem, akkol én taszítom egyedül a babakocsiját!

***

-Anya! Hol fog lakni a tesvélem, amikol megszületik?
-Hát itt fog lakni velünk.
-Az nem lesz jó!
-Miért nem lesz jó, Tibikém?
-Azélt, melt minden házban lakik EGY apuka, EGY anyuka és EGY gyelek.

Sokminden történik, s minden egyszerre...

2010-07-08T18:36:00.002+03:00

... ezt azért mondom, h nehogy valaki azt gondolja, hogy azért nem írok, mert nem történik semmi.

Az úgy volt, h már éppen készültem elkezdeni a jól megérdemelt lazulást... amikor behívtak érettségiztetni. Az igaz, h nem lett volna kötelező, de azért a kicsi pénzért elvállaltam. A múlthéten le is zajlott a nagyja. De ezen a héten még ittmaradtam fogászatra járni, és elintézni a vodafone-os, bankos és egyéb ügyeimet. Viszont szombaton, bizony Isten hazamegyek és alszom kb 1 v 2 hetet!

Tibike ez az idő alatt Medgyesen és Sároson tartózkodik. (Felváltva. Ahová mennek Csannáék, oda viszik Őt is.)

Már roppant hiányzik a kis lurkó :)

Csanna s Csapja telefonon számolnak be a hőstetteiről s az aranymondásairól.

Kedvencem aranyköpésem, amikor felkiálltott, hogy "Vajon mit csinál a én alanyoskám? Lacám?"
Hőstettek közül a kedvenc, hogy az ugrálóban néha beviszi a labdát és vetősik, "mint a fotbalista bácsik". Ezt Szentgyörgyön a TV-ben nézték Tibi tatával, ahogy a vb-s meccseken vetődnek a kapusok _(és nem csak kapusok).
Igen ám, de azt mondja Csanna, h Medgyesen a tömbház előtt az aszfaltra is komótosan lefeküdt, olyan címen, h ő vetődik :)))

Persze bilire, WC-re nem ül, ha valaki erre lenne kíváncsi. Ha meleg van, akkor kap bugyikát (én kértem így Csannától), ha meg nem, akkor pelust. Alváshoz mindig pelust. Ebben az időben nemigen száradnak a pelenkák, szegény Csanna... de hát gnodolom, h feltalálják magukat! :)

Itt nálunk pedig zajlik az élet, Tibi jár dolgozni, hétvégén elment céges bulizni, ahová én az érettségi miatt nem tudtam elmenni, de ahogy meséli, h micsoda túrákon voltak, hát lehet, h nem is nekem való lett volna...

Én pedig ezen a héten eltettem cseresznye- és meggykompótot, sőt, egy barackot is. De ma eszembe jutott, h a télen-tavaszon már 4 személyes lesz a családunk és a legeslegkisebb ha tavasszal akar majd gyümölcsöt kajálni, akkor nemigen lesz semmi. Ezéer ma még vettem egy adagot, amit befagyasztok. És őszibarackot is fogok fagyasztani.

Hát kb ennyit rólunk, még 2-t alszunk és találkozunk Tibikével :)

200. bejegyzés, és még mindig a pleus-ügy

2010-06-21T11:53:00.003+03:00

No, immár ez a 200-dik bejegyzés eme blogban. Még mindig élvezem írogatni :)

Pelenka tippekhez szeretném elmondani, hogy

1. mióta Tibike helyváltoztatásra képes, mindigis nyitott ajtóval ülök a budin, mert rendszerint csak ketten vagyunk otthon és ha nem akarom, h az ajtó előtt üvöltve rázza a kilincset, hát akkor inkább nyitva az ajtó. És persze sokszro megbeszéljük, hogy mit csinálok. Apára is simán rányit, és kedvesen megkérdezi, hogy mit csinálsz Apa? Szóval kössz a tippet, de nálunk mindigiss nyitva állt a budiajtó, szal nem újdonság a gyerek számára, h mi oda járunk és miért járunk...
Sőt: nagy kedvesen szokott nekem letépni wc-papírt.

2. az érdekes bugyikák. Oda jutotttunk, hogy az autóbuszos, labdás és bicikis bugyikákat nem hajlandó felhúzni, mert "nehogy belemenjen a kaka vagy a pisika" - szó szerinti idézet Tibikétől. Az egyszínű, kockás, semleges bugyikat még fel-fel-húzz, de ami neki tetszk, azt biztosan nem!

3. "Te már nagyfiú vagy"-ra úgy reagál, hogy "Neeeeeeeeeeeeeeeeeeem!!!!!!!!!! Én kicsi vagyok!!!!!" - ez eredetileg onnan származik, h "Laca még kicsike". És nehogy az Istenért Laca előnyt élvezzen amiatt, h ő még kicsike, tehát akkor inkább ő is kicsi.

4. szobatiszta gyerekek is vannak a szmszédban, akiket naponta lát pisilni a fűbe. Egy fiúcska, egy kislány, szal ő tisztába van vele, hogy a lányok (anya is) üllve pisilnek, a fiúk meg (apa is) állva. De a múltkor próbálta elhitetni velünk, hogy "Áronnak is van pelenkája", pedig tudja jól, h nincsen, naponta látja.

5. zsarolás. Kipipálva ez is. A végén üvöltött, hogy de márpedig adjam oda a tejszeletet. Legvégül pedig keserves bömbölésbe kezdett, h miért nem adom oda a tejszeletet. Szal ezt többször nem akarom kipróbálni, mert nem bírják az idegeim. És persze érti ő, hogy ha a bilibe megy valami, akkor kapja, de a végén már azért sírt keservesen, mert "de én nem tudok a vilibe pisikálni". Persze nem adtam oda, mert ha egyszer azt modnta, h csak akkor, akkor csak akkor. De ráment egy napom. Úgyértem egy egész napig tartott a hiszti, frusztráció, bömbölés, stb. Asszem ez volt a legszörnyűbb. Én nem ajánlom senkinek.

Tehát, mint látható, már rengeteg mindenfélét kipróbáltunk, az eredmények... valószínűleg még nem jöttünk rá a saját gyerekünk gyengéjére...

Egyébként, ahogy ismerem a gyermekemet, szerintem akkor fog majd bilizni, amikor tud egyedül levetkőzni, s felöltözni.

Tibi tata 60 éves

2010-06-21T08:22:00.004+03:00

Tibi tata, hát nehéz kitalálni: Apa felőli nagytata, ő az első K. Tibor, a fiam meg a harmadik :D

Szegény már kb. 32 éve cukorbeteg, a veséje nemrégiben felmondta a szolgálatot, pillanatnyilag hetente 3x jár dialízisre. Elhatároztuk, hogy nagy bulit csapunk a szülinapja alkalmából.

Ajándékba egy digitális fényképezőgépet vettünk Neki, pontosabban összepótolva Sziliékkel. (Két fiú van a családban, kedves férjem, a big brother és Szili, a kisebb. Neki van egy Iza felesége, de gyerekük sajnos még nincsen. (De ezzel kapcsolatos problémájuk annál több :( )

Nos, ennyien voltunk: Tibi tata és Ibolya mama, Szili, Iza, és mi hárman.

Tibi tata már hetekkel azelőtt kijelentette, h ő készíti az ebédet és meglepetés lesz. Hát meg is lepődtünk, én legalábbis, mert ilyent még életünkben nem láttunk. Egy fél malac a lerben. Egésben megsütve! Eleinte félte, h zsíros lesz v mittudomén miért nem fog jól esni, de hát az nagyn finom volt! Sokkal felülmúlta az előregyártott elképzeléseimet :)

Izával csomót agyaltunk rajta, h süssünk-e tortát, de hát egy cukorbeteg szülinapjára? Igaz, h nem is szereti már az édességet Tibi tata, szóval nehezen tudtunk dönteni, de végülis nem sütöttünk.
Ezt egyedül csak Tibike nem bírta felfogni! Életében először van valakinek szülinapja és nicnsen torta. És persze érdeklődött, hogy miért nincsen? Tibi tata meg magyarázta, h ő beteg lesz ha édességet eszik, ezért nem eszik édes tortát.

Na de estére Tibikében megérett egy újabb kérdés, és fel is tette nekünk:
"Tibi tatának miélt volt malacka alakú toltája?"

És játszótéren nagyapa és unoka:

Mosható pelusok, pelenkamanó és egyebek

2010-06-21T07:17:00.002+03:00

Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, lányok, a pelus témához. Az igazság az, hogy Rambókának a hangya-bogár, illetve tűz lepisilése az ujdonság, egyéb minden kipipálva. A pelenkamanó be volt harangozva, egy udvarban lakunk egy másik családdal, ahol a 4 éves Áron és a 2 éves Hanna is szobaiszták, amikor a kertben együtt játszunk, akkor sokszor látja őket pisilni. Az oviban midnenki wc-re járt rajta kívül, stbstb.

Na de az lett, h én jól megbántam ezt az egész pelenkamanós ügyet, nagy lecke volt számomra. Éspedig arról szól ez a lecke, hogy már megint felültem annak, amit mindenki más mond. Mit érdekel engem. Tény, h roppant kényelmetlen, h már a suliban a tkarítónéni, a kapusnéni, Sároson a cigányné, aki bejár a szüleimhez kapálgatni segíteni... szóval mindenki olyan, akinek a véleménye igencsak sokat nyom a latba...

Na lényeg a lényeg, a pelenkamanó ha elvitte a pelusokat, már nem hozhatja vissza!
Na de szerencsére volt otthon pár mosható pelus, amiket a testvérkének készítettünk elő.

A pelenkamanóról:
Elmentünk egy családhoz, mert el akartak adni pár mosható pelust. Nekik ahány pelus van, annyi féle, ezért többet is maradtunk, amíg az anyuka megmutogatta a palusokat: zsebes, nem zseben, all-in-one, nem all-in-one, one size, nem one size... és különféle márkák... Így aztán maradtunk ott valamennyit, addig Tibike és a 11 hós fiúcska jól eljátszodtak. Egyszercsak Tibike felkapott egy plüssállatkát, vagy mi a szöszt és kijelentette, h ez a palankamanó és szépen sorra elhordta egyenként az össze pelust, ami oda ki volt teregetve s amit mi vizsgálgattunk.

Közben áttértem arra, hogy a biit hagyjuk a francba. Persze tudja, h hol van. Most eljöttünk Szentgyörgyre, anyósékhoz, nem akartuk elhozni a bilit, mert "fölösleges csomag", de Tibike kiverte a hisztit, h nem lesz amibe kakáljon és pisikáljon ha otthon hagyjuk. Persze amióta itt vagyunk, azóta még rá sem ült, de mindenesetre el kellett hozni.

Na, lényeg a lényeg: 1 évesen úgy képzeltem, h már késő áttérni a mosható pelusra, mert már a peluskorszak több mint felén túl vagyunk. (Nem röhögni, akkor tényleg így gondoltam!) Ehhez képest áttértünk most, 3 év és 2 hónapos korban.

Van 11 pelusunk, de ehhez még kéne szerezzünk párat, mert most nyár van, kánikula és megszáradnak, de ez azért nem volna elég amúgy...

Íme a készlet:

1. Van 2 drb Monapel nadrágpelenka, ehhez jár egy külső. Ezt úgy katam kipróbálásra, h a végén megajándékoztak vele, szal csak úgy nálam maradt. A külsőt sajnos nem tudom elővenni, de az tutti, h a lakásban van :( Ne botránkozzon meg senki, de még így külső nélkül is feladom, persze olyankor, amikor kevés időre kap pelust (pl. közeledik a fürdés).

2. 5 drb Wonderoos, ezt vettem meg a legnyugodtabb szívvel, ti. ilyenek vannak Lacának (ő születése óta ilyenbe jár) és tudtam, h zsebes, hogy milyen betétekkel rendelkezik, hogy hogy szárad, stbstb. Tibike is ezeket szereti a legjobban, mert amikor ő kell válasszon, akkor ezek közül választ.

3. 1 drb Bum Genius, zsebes ez is. Nekem ez a kedvencem. Profi az anyagja, nagyon jól illeszkedik és valahogy ez a legkisebb csomag a gyerek fenekén. (Egyébként a Wonderoos is akkora neki, mint egy tanga :)) pedig one-size.)

4. Van egy LittleLamb. A változatosság kedvéért zsebes :D
Erről nagy véleményt nem tudok mondani. Ez nem one size, azt írja rajta, hogy 9-17 kg-ig jó, de Tibikét annyira megszorította első alkalommal, h azóta sem adtam rá.

5. És legújabban van 2 Monapel AIO. Nekem nagyon tetszik a Monapel pamutja, az egyetlen bajom vele, hogy elég nagydarab. De ettől még OK-s.

Szóval a történet ez lett: megnyugtattam magam, h én licidtákat tanítok és IX. osztályban senki nem jött eddig még pelenkásan, szal valószínűleg Tibike is leszokik valamikor menet közben.

Még annyit fűzök hozzá, hogy Tibikénk 1 éves és 9 hónapos korában kb. 3 héten keresztül kakált a wc-be! Reggel felkelt, eltotyogott a wc-ig, feltette a wc-szűkítőt és beszélni még nem tdott, de elhadonászta, elhalandzsázta nekünk, h tegyük fel a wc-re. És bele. És mi dícsértük, ő meg boldog volt!
Az történt, h ez a 3 hét után közbejött egy fitymaszűkület miatti műtét. Akkor aztán alig tudtuk pelenkázni, mert már akkor elkezdődött a hatalmas cirkusz, amikor rájött, h pelenkázásra készülünk. Több hónapba került, mire látszólag elfelejtette ezt a kórházas-műtétes menetet. De akkor már kezdődött a dackorszak, stbstb... és most itt tartunk.
Már soha nem tudjuk meg, h mi történt volna, ha nem jön közbe ez a műtét, de nagy a gyanúm, h nem itt tartanánk...

De én már túltettem magam rajta, fel vagyok fegyverkezve és pajzsozva, merjen csak valaki valamit szólni nekem, vagy a fiamnak a hovákakálással kapcsolatosan!

Pelenka

2010-06-17T15:07:00.002+03:00

Milyen anya vagyok én, hogy a 3 éves és 2 hós fiamat nem tudom megtanítani pelenka nélkül élni???

Hát én nem tanítottam őt sem felállni, sem leülni, sem járni, sem beszélni, sem semmi egyébre, sem enni, sem pohárból inni, sem semmi egyébre. Ettől teljesen függetlenül van amit mégis tud. Bilit vagy wc-t használni meg éppen nem tud.

És ki gondolná, h imádok pelenkázni, hogyan is szagolhatnék olyan tömény bűzöket, ha kimaradna az életemből a pelenkázás? És a fiam feneke sem sebesedne ki, főleg ebben a kánikulában, de hát akkor hová kenném fel azt a sok gyógyító krémet, ha nem lenne sebes a feneke?

Szóval nem tudom mit gondolnak azok, akik belekötnek abba, hogy miért nem szoktatmo le a palankáról a fiamat?

Hát már megint elhittem az okosoknak amit nem keleltt volna. A héten valamelyik nap a pelenkamanó elvitte a zacskóból az összes pelenkát. Tibike majdnem sírt, a szája görbült lefelé, a hangja remegett, a sírással igencsak bírkózott, amikor apával ketten előadtuk, h biza, a pelenkamanó elvitte a cuccot.

Van néhány mosható pelusunk, amiket a testvérnek vettünk, (még nem teljes a készlet,) azok maradtak. Hát annyira rímánkodott pelusért a gyermekem, hogy végül azokból tettünk fel. Itthon még hagyján, lehet pelenka nélkül bugyizni, ha belemegy a pisika, akkor belement és kész. Túltesszük magunkat azon, h az új fotel, vagy a szőnyeg, vagy az ágyunk bánja. De ha éppen el akarok menni a Baumaxba? A nőgyógyászhoz? A suliba délelőtt? Merthogy amióta vakáció van az oviban, azóta midnenhová magammal hurcolom a gyereket...

És akkor kockáztassam, hogy odatojik valahol valahová? Neeem, akkor legyen inkább a mosható pelus!

Jelenet: összevesztünk valamin, a végén hívom Tibikét, gyere kincsem, vigasztaljalak meg. Az új fotelben üldögéltem éppen. Erre még keservesebben sír tovább, hogy nem ülhet az ölömbe, mert nincsen rajta pelenka és nehogy a kaka rámenjen a fotelre. Megsajnálom, ölbe veszem, de kifesíti magát és hisztizik, bőg kétségbeesetten tovább, hogy nem, nem, nemmmm!!!! nehogy a kaka rámenjen a fotelre!

A gyermek teljesen meg van menve, be van pánikolva, elvesztette a biztonságérzetét és még sorolhatnám, egyszóval lelkibeteg, h megfosztottuk a pelenkától.

Azt hiszem, h vissza fog kerülni a pelus, csak még nem tudom, h ha már a pelenkamanó elvitte, akkor hogy is kerüljn elő újra? Asszem az üzletben arrafelé sétálunk, majd észrevesszük és ő szépen kitalálja, hogy "Anyaaa! Né, vegyünk pelenkát!"

Ha szeptemberig leszokna, akkor tarthanék pici szünetet a 2 pelenkázás között, de hát én nem akarok szünetet. Én imádok pelenkázni, imádom a bűzét és azt is imádom ha rámegy a kezemre és életem legnagyobb félelme, hogy elveszíteném ezt a fantasztikus lehetőséget, h szaros feneket moshatk naponta!

Ezt üzenem azoknak, akiknek más a véleményük.

Ja, azt még nem is mondtam, h a jövő hetet a nagyszülőknél töltjük, ha marad ez a terror, ami a napokban volt, akkor pokollá teszem azt a kevéss időt, amit együtt tölhetnek ők is az unokájukkal.

Vajon mi/ki ér többet?
Egy kiegyensúlyozott, aranyos, vidám, jópofa, pelenkás gyerek, vagy pedig egy
hisztis, frusztrált, duzzogó, morcos, szobatiszta?

De az igazság az, h Tibike pillanatnyilag egy hisztis, frusztrált, duzzogó, morcos ÉS NEM SZOBATISZTA gyerek.

Én asszem feladom... már sokadszorra, de újra feladom :(

A szervezés is jó volna valamire néha...

2010-06-09T08:46:00.004+03:00

Rendeltem pár anyagot a PCOS Szívügy Alapítványtól. És addig szerveztük, míg kiderült, h Timiék mennek haza Csíkba és ők majd elhozzák nekem.
Meg is lett szervezve: Anikó elküldte Timinek postán, Timi meg betette az autóba. Igen, de nem jönnének be Kolozsvárra, inkább az autópályán kikerülik. Na, sebaj, kimegyek én Solenzával Gyaluig, az autópálya feljárójáig, csak telefonáljanak Nagyváradról, hogy tudjam, kb. mikor érjek oda.

Kedden délben már aggódni kezdtem, hogy ezek ha elndultak hajnalban, hogyhogy nincsenek már a közelben? De egyszercsak cseng a telefonom:
-Hol vagy? Mi itt vagyunk Gyaluban.
-Miiiiiiiiiiiiiii? Hát én a suliban voltam, számlálgattam az átlagokat és pirossal írkáltam be őket a naplókba. Annyira sűrgős volt, hogy kénytelen voltam Tibikét az oviból visszavinni a suliba, hogy még haladjak...

Kiderült ugyanis, hogy a Nagyváradról küldött SMS-t nem kaptam meg.

Na, sebaj, mondtam Timiéknek, hogy menjenek fel az autópályára és Tordánál találkozunk, számolgattam, h kb fél óra kell nekik, míg odagurulnak. Találkozunk tehát Tordán a MOL benzinkútnál.

Azzal naplót összecsuk, gyereket taxiba betuszkol. Gyorsan haza. Útközben Tibikének nyugis hangon adagoltam, h most megyünk Tordára. Tibike tudniillik nem szereti a meglepetéseket, pláné nem alvásidőben.

Otthon éppen csak: ovistáska le, kocsikulcs, talon, buletin, telefon, azzal kocsiba be és nyomás Tordára.

Útközben azon filóztam, hogy ha úgyis el akartam ma menni Medgyesre, akkor miért nem is pakoltam össze, most nem kéne visszajönnöm Kolozsvárra. Mondjuk Medgyesre Tibi is akart jönni, tehát nemcsak a cuccokért, hanem érte is vissza kellett jönni, de ő megértette volna a helyzetet...
És mérgelődtem, hogy ez miért nem jutott eszembe hamarabb. Persze akkor hirtelenjében nem tudtam volna összepakolni, de ha mondjuk egy nappal hamarabb eszembe jut, akkor már igen. Így jár az ember, ha sok a dolga és nem tud odakoncentrálni mindenre. :(

Mi tagadás siettem és éppen azon filóztam, hogy ha egy zsaru megállít gyorshajtásért, akkor vesztek valahány percet, lehet, h többet, mint amennyit nyerek a sebességhatár nem megfelelő betartásával. Mi tagadás, nem döcögtem éppen 50-essel helységekben.

Már majdnem odaértem...
Tordán, az orrom előtt nyílik a zsarukocsi ajtója, száll ki belőle... tudtam, már tudtam... :(

Igen, azt mondja, hogy lemért 68 km/h-val. A kő a szívemről legurult: huhh, jó, hogy 70 alatt (ti. 70 alatt van a legkisebb bünti), egy utcával arrébb előztem egy tirt, hát azt nem 68-cal előztem, hm...

Kitöltötte a jegyzőkönyvet, én meg alá kellett volna írjam, s mondtam neki, hogy ne haragudjon, de látja: gyereket viszek, terhes vagyok, nem szoktam én úúúgy hajtani, nem jön, h higyjem, hogy ennyire gyorsan mentem volna. (Köszönöm az égnek, h nem szakadt le abban a pillanatban, amikor ezt mondtam.) Persze visszamutatta a filemcskét, s hát tényleg.
Mondtam a zsarunak szomorú arccal, hogy 10 éve vezetek és ez a legeslegelső gyorshajtásos bűnöm, mire ő nyájasan mosolyogva: "Hát akkor ne is legyen több!"

Ja: a helyszíntől vagy 300-400 m-re volt a MOL-kút, ahol Timiék már vártak.

Végül kaptam 60 lej büntetést és 2 "bónuszpontot", majd mehettem dolgomra. Szóval drágába került a csomagom: 6480 FT, plusz 60 lej.

Timiékkel jó volt a találkozás, kicsit beszélgettünk is, de nagy volt a kánikula, ők pedig még el akartak érni Csíkig. Timi másnap, szerdán 11-től előadást tartott orvosoknak és asszisztensképzősöknek az udvarhelyi kórházban. :)

Nos, 50-essel elindultunk visszafelé. Megálltunk útközben Deme Icuéknál, ott beszélgettünk egy csomót, Tibike is jól érezte magát, Rozival traktoroztak, homokoztak. Hazafelé meg Tibike végig bömbölt, h "csak kicsit játszodtunk Rozival, én sokat akarko játszani!"

Hazaértünk és Tibi kb 7 utánig sehol sem volt, így fél8kor indultunk medgyesre.
Az órákra már nem emlékszem, de 1 után értünk ketten haza Kolozsvárra...

Tehát summa summárum, néha jó volna megszervezni a dolgokat! :(

Spárgaleves vs kolbász

2010-06-06T18:43:00.002+03:00

Köpködi Tibike a spárgalavest és hisztizik (apropo: mondjon már valaki valami biztatót, plíz! Meddig tart a dackorszak? Az az érzésem, h csak most kezdősik :((( ),
hogy ő ezt nem szereti. Közben olyan képeket vág, mint aki annyira útálja azt a valamit a kanálból, hogy annál jobban már nem is lehet.
Szidom.

-Nem köpködjük az ételt! Hogy képzeled!?
Erre megsértődött, a kis száj legörbült kétoldalt és keserves sírás kezdődött.
-Ne sírj! Én kéne sírjak! Ki látott még ilyent? Hát mit akarsz ebédelni ha nem levest?
-Kohoholbáháháhááászt! - hüppögi szívszaggatóan...

Okos is, szép is?

2010-06-06T16:52:00.001+03:00

-Ügyes vagy-e, Tibike?
-Igen, ügyes vagyok!
-És még milyen vagy?
-Okos!
-És szép vagy-e?
-Igen!... De Anyaaa! Apa azt mondta, hogy aki okos, az nem szép!

Muffin

2010-06-05T17:52:00.002+03:00

Szintén szülinapomra kaptam hugiéktól egy szakácskönyvet, melyben 500 muffin-recept szerepel.

Hadd idézzem az első lapjára beírt dedikálást, ami nagyon kedves a szívemnek :)

"Lapozgasd e könyvet bátran
Muffinillat legyen a konyhádban
Legyen az sajttal vagy banánnal
Fogyassztáok jó étvággyal!"

Ez valami saját költeményük, aláírja Boróka, Éva kuzin és Zalán sógor :)

A recepteskönyv mellé... pár hónappal később sikerült egy muffinformás tepsit is vásárolni.
Rá még egy hónappal már a sütésnek is nekiláttam.

Az első egy zabpelyhes-banános volt. Abban azt élveztem, hogy egyetlen kanál mézzel van megoldva az édesítés. Tehát egy tizenkedded kanál méz van egy sütiben, az még elfogadható.

Aztán rebarbarást is készítettem, talán ez volt a legfinomabb.

Próbáltam még egy eprest a sok közül (hát eperszezon van, vagy mi a szösz?)

És egy mexikói muffin nevűt. Sajnos ez jött be legkevésbé. Sajt és kukorica jár bele, nem édes egyáltalán, talán azért nem is talált bele a kukorica? Nemtom.

És kíváncsian várom a többit is :)

A kenyérreceptem

2010-06-05T17:43:00.004+03:00

Biztos szóltam már a kenyérsütő gépemről.

Ezt csak így magamnak leirogatom, nehogy elfejetsem, mostanában ezt sütöm.

Tudni kell, hogy adtak a sütövel egy pohárkát, amivel 3 és fél pohár lisztet kell mérni (520 gr. Első 2 alkalommal kimértem a mérlegen is, meggyőzödtem, h mennyi is annyi s azóta elő sem veszem a mérleget.
Adtak még 2 műanyag kanálkát, egy kisebb, egy nagyobb...

Akkor az eddigi kedvenc kenyerem:

310 ml víz
kis kanálka só (Csannának szoktam sótalant sütni, ha errefelé jön)
nagy kanál cukor (a füzetke 2,5 kanál cukkert ír, de nem kell annyi. Sőt egyszer ki kéne próbáljam totál cukor nélkül)
8 gr vaj (hát szemre, egy kockácska, de ez néha kimarad. S mivel Laca tejmentes diétán volt még, hát a vajat és tejport addig, míg itt voltak, egyszerűen kihagytuk s kész)

Akkor jön a 3 és fél pohár liszt, ami legújabban így oszlik:
1 pohár rozsliszt,
1 pohár teljes kiőrlésű búzaliszt,
maradék 1,5 pohár kenyérlizt (650-es).

Végül
2 nagyobbikkanál tejpor,
magok: lenmag, tökmag és napraforgómag közül 2. Valamelyik 2. Így tetszik :D

És minden recept száraz élesztőt ír, de rájöttem, h igazuk van azoknak, akik frissélesztő pártiak. Sokkal finomabb friss élesztővel!
A 25 gr-os kockának fele jár egy kenyérbe!

Akkor bekapcs, és a fehérliszt programra állítom, lehet, h ki kéne próbáljam mi lesz, ha TK lisztes programra tenném?

Éppen vadásztam a netről más recepteket: pityókás, jaurtos, stb, lassan kéne újítsak valamit :)

Végre egy nyugis hétvége...

2010-05-24T16:08:00.002+03:00

amikor nem utazunk sehová.

Gondoltuk ezt pénteken reggel.
Péntek délelőtt Tibi elment az egyetemre a "curs festiv"-re. Ő román tagozatra járt, akkor még nem volt magyarul közgáz, ezért mondom ilyen jó "magyarosan". :)

Aztán este együtt mentünk a "buliba". Ide Tibike is nagyon készült, és hősiesen bírta is a gyűrődést, csak a zene nem tetszett neki, ezt többször is elmondta nekem. (Nem Iron Maiden volt és nem is Halász Judit Csiribiri-je.)

Szombat reggel komolyan elkezdtem gondolkodni azon, amit Boró mondott a héten. Hogy Zalánt elküldik Németországba 2 hónapra, és úgy döntöttek, h elmennek mind a hárman... Hmm... És kezdtem realizálni, hogy a hugommal augusztusban fogok leközelebb találkozni, hacsak... hacsak... hacsak nem ugrunk haza Medgyesre ezen a hétvégén. Eldöntttük, s egy óra múlva már megreggelizve és felöltözve és bepakolva útnak voltunk indulva. Csak Boró s Laca voltak ott Medgyesen, Csannáék ugyanis elmentek Keresztúrra és Martonosba. Csannának most volt a 15 éves (hihi) érettségi találkozója. (Ha jól számolok, akkor 1965-ben érettségizhetett.)

Este megérkezett Zalán a tigrissel. Érdekes kis napj volt, reggel Vielingen-ben kelt fel, No-ban, közben elrepült Temesvárig, ott egyet fürdött, ebédelt, és elmotorozott Medgyesig, este ott itta nyugisan a pohár vörösbort. :)
Az esti fürdetés különösen jól sikerült. Tibike hajlandó volt Lacával fürödni. Eleinte egy öntözővel locsolta, hogy "Lacála esik a eső". Aztán a szappantartót úsztatta olyan szöveggel, hogy "úszik a halacska, úszik a halacska a tengelenciában!" Miután Laca kiszállt (hangot is adott dühének, hogy képzeli Boró, h csak úgy kiveszi a fürdővízből, ezzel megszakítva a bulit???) azután Tibike a csapot locsolta, hogy "nehogy elhelvadjon".

Vasárnap megérkeztek Gabi néni és Jóska bácsi (Zalán szülei), finom ebédet hoztak mindannyiunknak. (Köszönjük az ebédet ezúttal is! :) )

Később Csanna és Csapja is. Jó kis csaádi ünnep alakult ki, mindenki azért futott össze, mert "ezek" le akarnak lépni 2 hónapra!

De hogy Laca mennyire édeske lett, amióta utoljára láttuk, ezt nem hagyhatom szó nélkül. Tibikével roppant szeretik egymást (csak osztozkodni ne kelljen, a többi simán megy). Tibikét alig lehet meggyőzni, hogy ne üsse le, ne borítsa fel, ne a lábát ölelgesse, mert úgy leesik, ne szedje ki az utolsó darab ruhacsíptetőt is a Laca kezéből, stbstb...
Szóval ezeket leszámítva nagy a szeretet. :)

Vasárnap este 7re haza is értünk, Kolozsvárra...
Este, a Tibi által mondott sárkányos mese után valami elment az utcánkon, valami írtó hangs jármű. Tibike kiszól a szobájából: "Anya! Elment valami fulcsa és megzavalt!"
Később egy autó is elment, újabb megjegyzés következett: "A előbb elment egy fulcsa valami és megzavalt! Utána elment egy autó és nem zavalt meg!"

És ma... ma ünnepeljük a 7 éves házassági évforduónkat. Az ünnep, annak ellenére, h ma mindketten szabadnaposak vagyunk abból áll, h felváltva őrizzük a gyereket :))))

Én reggel próbálni voltam az iskolában, délben haza, együttebéd Tibivel (gyerek már ebédelt és elaludt). Aztán Tibi gyorsan elhúzott, hogy pótolja be a pénteken osziórára "vesztegetett" mínusz óráit. Esétre pedig várjuk Anikó keresztanyámat, aki kisegít a héten, mivel éppen Brassai hét zajlik, ez roppant nagy jövésmenés, rengeteg dolog, stb. S hogy Tibinek ne gyűljön túl sok minusz órja megint a gyerekfelügyelet miatt, hát megkértem Anikót, h jöjjön el erre a hétre. És Anikó jön is :)

Nos, ahhoz képest, h mennyire örültünk, h végre egy nyugis 7vége, amikor sehová sem utazunk, ahhoz képest bepattant az ötlet és elhúztunk. De természetesen a családdal töltött idő mindig megéri, jól is telt, és nem bánjuk egyáltalán. Sőt!

Apia, Zsiga és az AC/DC

2010-05-18T17:48:00.007+03:00

Hosszú és húzós hétvége volt, de megérte.

Csütörtökön jelenésem volt Dícsőben az APIA-nál. Délben 1 óra 20 perckor Tibikét autóba beköt, gázpedált lenyom és meg is érkeztem 3 után a hivatalba. Csapja elém jött oda, a dolgot szerencsésen el tudtuk intézni. Onnan Sáros felé mentünk, de útba ejtettük a majorházat. Friss sajt volt, orda sajnos nem. Aztán végre Sárosra értünk.

Tibikének ott akkora élményt jelentettek a csirkék, hogy amíg ott voltunk végig azokat bámulta: "Né, a egyik ivott!" meg "Né, a egyik evett!" meg "Viszek nekik füvet!" (hordta is, mintha nem lett volna nekik odabenn füvük.)

Sárosról meg úgy indultunk este 7 órakor, h én egyedül Kolozsvárra, Tibike a nagyszüleivel Medgyesre.

Pénteken a szokásos suli, délután meg takarítás, gyorsan kihasználtam, hogy nincsen itthon a gyerek.

Szombaton volt Zsiga esküvője. Úgy kerültünk oda, h Zsiga és Tibi munkatársak, sőt projekttársak is voltak az utóbbi időben. Az érdekes az, h én Zsigát tanítottam egy évig, teljesen kezdő koromban, tehát 2000 őszén kezdték a XII. osztályt. Ott volt a fél ex-osztály, csodálkoztak ők is rajtam, én is rajtuk...
Beszélgettem is velük, azon szörnyülködtek, hogy én 22-23 éves voltam akkoriban, ők meg 18-19. Ők most 27-28 évesek, tehát _sokkal_ idősebbek mint én akkor, pedig milyen "nagynak" tűntem nekik akkor. Szószerint így mondták: nagynak. Aztán lehet, h "vénnek", gondolták :)))

Szombat este 12-kor lefeküdtünk (Kolozsváron déltől estig tartanak az esküvők), majd vasárnap reggel koránkelés (fél8) és irány (Sepsi)Szentgyörgy. Anyóséknál ebédeltünk, beültünk Andris audijába és meg sem álltunk jóformán Bukarestig, azon belül pedig valami "Unirii" nevű parkolóházig. Koncertre be. Utólag az ujságok azt írják, h 50-60ezer néző volt. Én ugyan nem tudom felmérni a tömeget, de tény, h ekkora közönséget nem tudom, h láttam-e más koncertken. A Parlament épületével szemben volt felhúzva a színpad. Volt két előzenekar, az elsőt lekéstük, (nem is igyekeztünk elérni), a második az Iris volt, egész ügyesen játszodtak. A hangulat csak fokozódott és fokozódott.
Iris után félóra szünet következett.
És rock-koncertekre nem éppen jellemző módon 9 előtt fél perccel lesötétedett a színpad és elcsendesedett minden, majd 9:00 -kor robbant, fények, stbstb és kezdődött!
Elmesélni nem lehet egy ilyen koncertet, ez olyan, mintha megkérdeznéd a hegymászótól, hogy milyen volt a Mount Everesten? Persze mesélhet és mutogathat képeket, de a fíling az csak az övé, csak azé, aki ott volt és átélte.
11:00 -kor lett vége a koncert után fellőtt tüzijátéknak. Ekkora pontosságot... hmmm...

Mire kikóvályogtunk Bukarestből, már éjfél elmúlt, és 2:40-kor Szentgyörgyön lefeküdtünk. Majd hétfőn déltájt indultunk Medgyesre, felvenni Tibikét Csannáéktól. Summa summárum hétfő este 9-re hazértünk Kolozsvárra.

A jegyeinket megvettük novemberben, a Pocaklakó létezése január végén derült ki. Tehát novemberben nem tudhattam, hogy 20 hetes lakóval utazom majd le az 1000 km-t. (500 oda, 500 vissza)
Ezen kívül pedig írtak egy jót az erdely.ma -n. "A rockernek olyan egy AC/DC-koncert, mint muzulmánnak Mekka: legalább egyszer az életben el kell oda zarándokolni."

És becsszó nem ment el az eszem, de hétfőn tudtuk meg, hogy Iron Maiden koncert lesz augusztus 15-én. Hmmm... arra már 7 és fél hónapos körül leszek... De tudjátok: Kolozsvárra jönnek! ;)

Egy év alatt megtanulható egy nyelv!

2010-05-14T19:35:00.001+03:00

Aki nem hiszi, az nézzen vissza, h milyen szinten volt Tibike-Pibike egy évvel ezelőtt!

:)

Három lábú nagytata

2010-05-14T14:05:00.003+03:00

Csapja Aveojában ültünk Tibikével, a sofőrülésen és húzzuk le a sáros cipőt (Sáros neve nem véletlenül Sáros), illetve fel a tisztát.

Egyszercsak Tibike váratlan kérdést tesz fel:
-Anyaaa? Nagytatának hálom lába van?

Meg is lepődtünk a kérdésen, azt hittem, h ez egy újabb vicce a gyereknek és viccesre fogva mondom, hogy:
-neeeem, Tibike, Nagytatának is két lába van.

-De nézd meg Anya, (és közben mutogat a kormány alá,) hálom pedál van, melyik lábával nyomja ezeket Nagytata?

Fotópályázat

2010-05-13T21:55:00.004+03:00

Lehel unokabátyám újra jelentezett egy fotópályázatra. Itt is szavazásos a dolog, tehát megkérem minden kedves olvasómat, h akinek tetszenek a képei, az szavazzon rájuk.

Erről a pályázatról van szó:

És oda lehet jutni a Lehelke blogjáról. (A jobboldali kicsi képecskékre kattintva lehet szavazni.)

Köszi midenkinek! :)

Képek a szülinapozásról

2010-05-08T22:05:00.005+03:00

Ez egy családi kép.
Soha nem készítünk olyan képet, h mind rajta legyünk, de végre itt van ez.
Látszik rajta Tibinek a "halcos pólója" - ahogy a fia nevezi.
Anyából is egy darabka.
Tibike egészen jól látszik.
És Hugi is, amennyire látszódhat.

És a pillangótorta!

Nemek...

2010-05-04T22:27:00.002+03:00

Amikor Tibikéről kiderült, h fiúcska, örömömben lefolyt a könnyem. Micsoda megható dolog! Fiam lesz.

Mire hazaértem, már duzzogtam, hogy tele lesz a házam vonatokkal, teherautókkal és folyamatosan pisztolyért és puskáért fog könyörögni. Különben is, nekem lánytesóm van, a családunkba nem volt fiú, mittudomén, h mit kell kezdeni egy kissráccal?

(Tibi közben bővítette a listát: csapágygolyó! parittya! halászbot és az összes hozzávaló kellék! - ezek lesznek a drága kincsek!
Ebből aztán egy érdekes beszélgetés alakult, összehasonlítgattuk ugyanis a mi lányos kincseinket ezekkel. Mármint a Nagymama maradék-anyagos zsákja, az ágy alatt a kis bőrönd a mindenféleszínű és mindenfélefajta cérnákkal, különböző méretű tűk. Meg persze a kisolló, amit sajnos csak kölcsön szabadott venni, s még nyaklevessel is fenyegetőzőtt Nagyi, ha nem tesszük a helyére (amit persze soha nem osztott ki :) - helyette inkább ollót keresett kicsi és nagy, amikor néha nyoma veszett).)

Másnap persze szégyelltem magam, hogy hogy lehetek ilyen bugyuta.

Végül a fiacskámat - természetesen - ezeregy lányért nem cserélném el :)

Most pedig ismétlés.
Tegnap, hogy kislány, hát libabőrőzött a karom a gyönyörűségtől. Ez igen! Lesz egy lányom!

Mire hazaértem az járt a fejemben, vajon hogy fogok én lányt nevelni? Ilyenek jutottak eszembe, mint: "apróbbakat lépj! egy lánynak nem illik akkorákat lépni". Meg az, hogy "üllj összetett lábbal, kihúzott derékkal, egy kislánynak nem illik így széttehénkedni"...
Nem hiszem, h menni fog ez nekem :(

Mára persze máris furdallt a leliismeret, hogy gondolhatok ilyen butaságokat?

És közben az idősebb generáció meséli, hogy bezzeg az volt az igazi meglepi, amikor születéskor derült ki, hogy "Er" vagy "Sie". Hát persze, biztosan más élmény volt, de meg kell mondjam, hogy ez így is elég izgi :)

18 hetes UH

2010-05-04T22:04:00.002+03:00

Amikor Tibikét vártuk, akkor minden egyes UH-ra eljött velem Tibi. (UH=ultrahang)

(Nemcsak arra, mert már előtte arra a rengeteg tüszőleső UH-ra, s egyéb marhaságra. Csodálatos társ ez az ember.)

Nos, most nem. Most eddig mindig egyedül mentem, de nem azért mert ne lenne ideje a családra, hanem azért, mert általában ebéd vagy alvásidőre van időpontom, így hazajön és ebédeltet, altat, amíg megjárom a rendelőt.

Na de most, a 18 hetesre, amikor reméltük a baba nemét is megtudni, hát erre el akart jönni. Tibikét meg elvittük, mert hát kire is hagytuk volna? Persze elmagyaráztuk neki, hogy hogyan kell majd viselkedni, hová megyünk, mit fogunk ott csinálni, stbstb...

(Szerintem egyébként azt várta, mint a TV-ben, hogy meglátja a tesókáját.)

Roppant meglepődtem, hogy mekkora türelme van ennek a "mi dokinknak" a gyerekhez. Még egy UH-képet is kapott a gyerek, a tesóka kezéről, hogy "nézd csak, Tibike, Neked integet".

És a meglepetés: kislánynak néz ki!
Mindenki roppant örül, csak Tibike csalódott. Mondta is a doktorbácsinak, legalább háromszor: "én azt hiszem, hogy fiúcska". A doktorbácsi meg: "én pedig azt hiszem, hogy kislányocska".

Este itthon aztán nagy szomorúan: "Anya! Mélt mondta a doktolbácsi, hogy kislány legyen a tesvélem? Én akalom, hogy fiúcska legyen, melt én a fiúcskákat szeletem!"

Egyébként mondott ennél SOKKAL jobb híreket is, például, hogy négy kamrás a szíve és OK-san dobog és az aorta is jól látszik és minden egyéb OK. Mérete megfelel a korának, stbstb...

A 3 éves nagyfiú

2010-05-04T21:35:00.002+03:00

Már több, mint 2 hete betöltötte Tibikém a 3 évet, eddig mégsem számoltam be az eseményről. Ennek több oka is van.

Az egyik az, hogy az elmúlt 2 hétben maratoni vizsgáztatás folyt a suliban és örültem, h van időm szuszogni közben. A másik pedig az, hogy akiknek volt fényképezőgépük és az ünepen elsütötték párszor, még egyetlen képet sem juttattak el hozzám. Így nem tudtam pl. a tortáról képet tenni fel.

Kép az most sincsem, időcske asszem kerül most pár percnyi.

Az úgy volt, hogy Medgyesen gyűltünk össze: előszöris szombat (17-én) odaérkeztünk mi 3-an, elsőként :)
Este megjöttek Csanna s Csapja, Sárosról. (Hoztak is friss júh sajtot és ordát, tele is zabltuk magunkat rögtön.)
Másnap, vasárnap délelőtt megérkeztek Szili, Iza, Ibolya mama és Tibi tata. (Szili sietett, h elkaphassa a Forma 1-es futamot, radarba is futott Földváron, sajnos.)
Végül befutottak Boró és Laca is. Zalán csak icipicit később, ti. ő a tigrisével jár, nem Opellel :D (Triumf Tiger-ről van szó.)

Szóval ennyiből állt a kis csapat.
Ebédre készültünk egy finom húslevessel, másodiknak pedig salátakrumpli volt (jó tavasziason retekkel, zöldhagymával) és bécsi szelet volt, csirkemellből, illetve disznóhúsból.

Desszeretnek ott volt a 2 torta, amit megmutatok, ha beérkeznek a fotók róla :D
Egyikkel én készültem, ez a tavalyi Edit-féle recept lapján készült, de az alakja... majd meglátjátok :D
Másik csokis volt, Ibolya hozta, a szomszédasszonya sütötte.

Ebéd után nem sokkal hazavoult a vendégsereg.
Először a Kovászna megyeiek mentek el (Szili, Iza, Anyós, Após), nem sokra rá Zalán a tigrisével.

Később mi is elvonultunk, a kis ünepeltet pedig két hétre otthagytuk a nagyszülőknél.

Első héten ott voltak Boró és Laca is. ELmondásuk szerint nagyon összejött a két gyerek végül...

Második héten csak hármasban voltak Tibike, Csanna és Csapja.
Azért második hétre is került kaland, például Sárosra kimenés. Erről azt mesélte Tibike, hogy segített nagymamának kapálni a virágoskertben: "fogtam a kapa végit!" És "öntözgettük a világokat".
Másik példa: keltek a csirkék, sanos nem tyúk alatt, hanem keltetőgépben. De így is nagy élmény volt, mert "csipogtak a tojások", "a csőlivel kilyukasztotta a tojást és kibújt". "Sok-sok csilke bújt ki!"

Nos, annak ellenére, hogy Tibike 2 hónapon keresztül ígérgette, h áprilisban nagy fiú lesz és lesz a születésnapja, és akkor majd a wc-be fog kakálni és pisikálni...
Medgyesen megmondta Nagymamának, h most adjon neki pelenkát, mert nem Medgyesen, hanem Kolozsválon fogja a wc-t használatba venni.

Persze azóta hazaértünk és "amikol még nagyobb leszek, anya!"
Szóval a gyerek átvert. Három évet pelenkábn töltötte és ahogy elnézzük, még mindig nincsen esze ágában sem változtatni a szokásain :(

Finomságok

2010-04-16T17:25:00.003+03:00

A tegnap Tibike megismerkedett "Attila-bácsival".

Már azon roppant csodálkoztam, hogy a fiam elárulta a nevét egy vadidegen embernek.

-Anya, hogy hívák ezt a bácsit?
-Nem tudom, kérdezd meg tőle.
-De mond meg Anya, hogy hogy hívják a bácsit?
(mindent a bácsi füle hallatára :D)
Ekkor a bácsi közbeszólt:
-Ha megmondod a nevedet, akkor én is megmondom az enyémet.

És láss csodát (merthogy nemigen szokása a bemutatkozás), megmondta:
-Tibike.
-Én Attila vagyok, mondta a bácsi.

Aztán nem tudom hogy keveredtek szóba, mert nem figyeltem végig, de egyszercsak ez volt a téma:

T: Én szeletem a finomságokat!
A: és milyen finmságokat szeretsz?
T: a attimen-t (=Actimel), a tululudit, a tejszeletet és a szalonnát!

A kenyérsütőm

2010-04-15T17:15:00.003+03:00

Nem is tudom, h tudtam megállni, hogy ne írjak a kenyérsütő masinámról.

(Hát úgy, h totál elfelejtettem.)

Nos, már régesrégen kívántam egy kenyérsütő cuccot. Jó, leginkább egy kemencét kívánok az udvarra, de így, amióta mindkettőt kipróbáltam, több dolgot is be kell látni:

A kemencében való sütés egy fél napi munka, kemény fizikai megerőltetés. Dagasztás, hevítés, bevetés, kiszedés, verés... stb.
Ha ki is tart egy hetet az adag, a vége eléggé megszárad, mindenféle pátyolgatás ellenére is.

Ezzel szemben, a masinába beszerelni a cuccot 5-8 perc között mozog.
Sokkal inkább merem variálni, h jaurtos, milyen-magos, milyen-lisztes, stbstb féle-fajta kenyér. Nagy dolog, h dagaszt, keleszt s mindent megcsinál, ráadásul úgy, h itthon sem vagyok, vagy éppen itthon vagyok és úgy alszom, mint a tej.

És a színtiszta valóság az, hogy olyan finomat, mint a kemencében... olyant géppel szerintem nem lehet sütni, de legalábbis nekem eddig még nem sikerült.
Aztán egy pszichológus most kisütné, h az igazi falusi házi kenyérrel együtt egy csomó emléket veszek magamhoz, stbstb. Hát mindegy mivan, de nem állok le kötekedni: a kemence az kemence és kész.
(Pl. a gépbe a káposztalapit sem tehetném be...)

S akkor a sztori az, hogy a garzonba nem fért volna el egy kenyérsütő apparátus. Az új lakásban pedig van helye végre. Az Angyal készült elhozni, karácsonykor, de akkor vásárolt egy rakat új bútort, s kitudja még miket, az Angyal pénze kifogyott.

És a kedves férjem, aki egyébként sem nem romantikus alkat, sem nem nagystílű ajándékozó típus... szóval ő kitalált egy nagyszabású meglepetést és a szülinapomra (február) meglepett egy kenyérsütővel.

Hát azóta finom kenyereket eszünk, ez tény. És igyekszem kipróbálni többfélét is. Volt ami elromlott, de csak az elején, s ritkán.
(Persze még van kipróbálásra váró recept :) )

Csicseriborsó

2010-04-15T15:32:00.007+03:00

Azt sem tudtam jó ideig, h mi az, eszik-e v isszák? Gondoltam, h ha borsó, akkor hüvelyes növénykének kéne lennie :) Kiderült: az! ;)

Az Életfa életmód-fórumán szóbajött és elhatároztam, h kipróbálom. Főleg, h a román nevét is megtudtam, s így meg tudtam vásárolni különösebb kézzel-lábbal való magyarázkodás nélkül :D

A csicseriborsó krémet szerettem volna előszöris kipróbálni, amely receptje M. E. fórumtársunktól származik. Így sikerült:

Hozzávalók:

1,5 csésze főtt csicseriborsó -----> én kimértem a másfél csészét és mire megázott+ megfőtt, arra 4 csészényi lett belőle, v még több...
1/4 csésze szezámmag (amit előzőleg kissé megpörköltünk úgy, hogy világos maradjon a színe és ledaráltunk porrá) -----> ez sikerült, de jobb hijján mákdarálóval nyomtam le, ezt jól vitte a mákdarálóm, nem mint a napraforgómagot, amiről azt hittem, h sosem lesz meg.
1/4 csésze porrá darált napraforgómag -----> ezt ejsze nem éppen a mákdarálóra találták ki, de valahogy meglett.
apróra vágott hagyma -----> ez kimaradt, mert későre olvastam végig az elkészítési módot.
ízles szerint kevés fokhagyma
kevés tengeri só ------> rendes parajdi sóbányai só
2 sárgarépa -----> nagy későn rájöttem, h nincsen itthon egy szál murok sem... tehát ez kimaradt.

A csicserit reggel fél8kor beáztattam, majd du. 4-kor új, tiszta vizet kapott és főtt benne 3 órát.
Kevés vízben megpároljuk a hagymát, és sargarépat, majd pépesítjuk a jól megfőtt borsóval.
Na, ez kimaradt. Én csak másfél csésze főtt borsót pépesítettem, a saját levével hígítva, mert anélkül nem vitte a botmixerem. Fokhagymát tettem bele, két cikket. :)
Ha kissé kihűlt, hozzáadjuk a többi dolgot. A lényeg, hogy jó pépes legyen és ha túl vastag, lehet még vízzel hígítani ízles szerint.
Én a saját levével higítottam, amiben főtt, azzal.

Nekem abszolút ízlett. Kenyérre kentem, ettem hozzá retket, zöldhagymát és friss házi juhsajtot, (ami nem éppen zsírszegény, de ffiinnoomm!! :D:D:D )
Tibi meg csak annyit mondott, h "hááááát". Aztán azt, h "azért nem egy vinette". De azért eszeget belőle, úgy látom. :))

A probléma ott merült fel, h egy csomó jóóól megfőtt csicseriborsóm megmaradt. Szétnéztem a neten, elolvastam vagy 5-6 csicseriborsó leves receptet, s akkor kombináltam, szerencsére roppant finom leves lett belőle. (Férj még nem kóstolta... de sztem fog neki ízleni...)

Szóval: 3 krumplit meghámoztam, felvágtam kockára, odatettem főni sós vízben. Aztán beletettem 2 cikk apróra vágott fokhagymát, 1 fej apróra vágott sárga hagymát (amit a MO-iak vörösnek látnak... de erről már volt szó, azért ismételgetem, mert élvezem...). Belenyomtam egy teáskanál szárított leostyán levelet, s szerencsére eszembe jutott a Csanna-féle ételízesítő.

Semmilyen vegetát és egyéb gyanús dolgokat nem használok a főzéshez, csak ezt a Csanna-féle "reszeléket". Meg is kéne írjam a receptjét egy szép napon, ha időm lesz. Az a lényeg, h Csanna ősszel összeszed egy halom zöldéget: murok, petrezselyem, zeller, paprika, hagyma, zöld lapik és még ki tudja mik vannak benne és besózza és ennyi. Ebből teszünk a levesekbe, ételekbe, mindent megfinomít.

S amikor ez a dolog összefőtt, akkor belenyomtam a tegnapfőtt csicseriborsót levestől, mindenestől, ami megvolt.

Nos, ez az a roppant finom leves, egy kiskanál tejfölet tettem még a tányérba, fogyasztása előtt. Finom is, laktatós is, abszolút meg vagyok vele elégedve. Annyira, h már most tudom, h még főzök majd ilyent :D

Roppant élvezem az ujdonságok kipróbálását, így a diéta sem olyan szörnyű. Sőt: laza!
A hajdina pl. roppant finom és rengeteg féle képpen elkészíthető.
Még köles leskelődik a kamrámban, az a következő kipróbálnivaló :)

Jómagam és a gyerekek :)

2010-04-05T23:53:00.006+03:00

Megjegyés:
Az érdekesség az, hogy a képen látható _összes_ baba metforminbaba!

Reklám

2010-04-05T21:45:00.003+03:00

Már régesrégen akartam szólni, de eddig még vagy időm nem volt, vagy nemtom.

No, a lényeg, h aki még nem vette volna észre, a március 13.-i Szabadságban van egy kis beszélgetés, és egy szép fénykép is van rólunk. :)

Kíváncsiaknak: LINK.

Nagyhét és Húsvét

2010-04-05T17:56:00.003+03:00

Hát sajnálom, h nem tudtam minden nap megírni az apróságokat.

A nagyhét a féltékenység hete volt Tibikénél, de meg kell modnanom, h a vége felé egyre jobb lett. Első napokban volt kopp a Lacika fejin-vállán, volt feltaszítás, volt midnenféle agresszivitás.

Húsvétra megérkezett Zalán is és Csannáék is, jól esett a családi összeülés. Volt bárányfej leves, töltött bárány, aztán kakasleves és midnenféle finomság. Boróval sütöttünk lekváros-diós kosárkákat és mákos meg diós beiglit. Csanna hozott ezek mellé islert és nonpluszultrát.

Festettünk tojást, hagymahéjast és színeseket is, valami elég szépszínű festékkel.

Békésen, szépen telt el az ünnep (eddig :-) - de reméljük, h ezután is, ami még hátrvan belőle.)

Hogy pár apró sztorit elmeséljek:

1.
Laca a forró kályha felé tart, Boró nincsen a konyhában. Szólok és ugrok is Laca után: "ne menj oda a forró kályhához, szivem".
Erre Tibike sértődötten: "Anya! Az a Bolóka szíve!!!"

2.
Reggel korán ébredezek és az előre álló metszőfogaim kilógnak a számból.
Tibike rámszól: "Anya! Tedd be a fogaidat a szádba!"

3.
Készítjük a gyereket húsvétra.
-Aztán el fogtok menni Apával locsolni.
-Mit locsolunk meg?
-Hát a lányokat és a néniket!
-Mi lesz belőlük, ha meglocsoljuk őket?

A TV hiányának hátrányos hatása a kisfiamra

2010-03-31T22:36:00.003+03:00

Ha nem akarnék mindent egyszerre csinálni, akkor talán még bloggolni is lenne időm...

Nade ez van... Pedig sajnálom, mert rengeteg vagány-vagány dolog történik...

A héten itt vannak Boróka és Laca baba, Tibikénél pedig tombol a féltékenység. Szegény gyermekemet sokszor megsajnálom, de nincsen amit tenni, valahogy túl kell élnie a hetet. Mindenkinek írtó jól telik, csak Tibike zaklatott, de remélem majd elmúlik. Már 3dik nap megmondta, hogy "Bolóka, Te menj haza Temesválla és Lacát is vidd el magaddal!"

Közben eljött az ideje, h Laca megkapja élete első cipőjét és hétfőn meg kedden ezügyben járkáltuk keresztül-kasul az egész Kolozsvárt és másdszor is megállapítottam, h egy első cipőt venni nem egyszerű feladat. (Először akkor, amikor Tibike volt ennyi idős.)

Summa summárum, a cipővásár jól végződött: vettünk egy használt szandálkát, álompuha, álomkönnyű meg minden, a kismamaklubban árulta valaki, mert a kisfia kinőtte már, majd egy cipőcskét jó drágán, de megérte!

Asszem az üzletnevet nem illik megírni, úgyhogy kihagyom.

Tehát: jó nagy cipősüzlet és a gyerekrészlegen egy képernyő és rajzfilm megy. Micsoda ötlet! A gyerek nem veszti el a türelmét, a szülő pedig nyugisan tud válogatni, stb, amíg a gyerek ráragad a képernyőre. Általában írtóra haragszom az ilyenekre, de most örültem. Két napja járkáltunk és cipőt A-KAR-TUNK venni!!!

Boró ült egy széken, Lacával az ölében, én pedig hordtam oda a 20-as cipőcskéket, nem kellett fel-le pattannia gyerekestől-csomagostól, stbstb... Mindezt azért tudtam megtenni, mert Tibikém megengedte, nem törődött ugyanis semmivel. Megállt a TV előtt, szopta az ujját, büngyürgette a "koplócot" és bambult. S én nem bántam. Egy ideig!

Egyszercsak rémülten-remegve fut hozzám. "Anyaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!! Mit csinált az a csúnya a cicával?"
Annyira megijedt az ő korosztályának célzott rajzfilmtől, hogy alig tudtam megvigasztani a mimózalelkű fiamat. Utólag kiderült, h Tom és Jerry ment, éppen valami rusnya cápa üldözte Tom-ot és annyira-de-annyira megrémült a gyerek attól az idétlen cápától, hogy valami hihetetlen.

Gondolkodtam a dolgon azóta is és még mindig foglalkoztat. Mit kéne tegyek, h ne legyen ilyen finomka az a gyerek?

A legjobb megoldásnak azt látom, h előszöris veszünk egy TV-t és ha kell erőszakkal is hozzászoktatjuk a gyermeket a "vad" részletekhez. Azért az idézőjel, mert csak neki vad, a legtöbbnek az éppen egy fantasztikus jó vicc, egy jó móka. Nézhetne végülis "foarte educativ" jellegű rajzfilmeket! És filmeket is, miért is ne? Lövöldözőseket, verekedősöket, ahol vagy úgysem hal meg senki, vagy igenis meghalnak, méghozzá tekitélyes vértócsában, stbstb...
Láthatnak rendőrautókat, pisztolyt, robotokat, ... igen... olyan dolgokat, amik igazán érdeklik!
Micsoda maradi emberek vagyunk mi a XXI. század elején (bár már abból is lassan lejárt egy évtized)... méghogy TV nélkül akarunk felnevelni egy gyereket? Ráadásul fiút! Hm...
(A multkor megnézett Zorróból egy részt. Egyetlen dolgot tanult belőle. Egy szót, amit azelőtt sohasem hallott: böltön - ezt! Micsoda szerencse, ugye?)

(Igen, hallottam már én is arról, hogy a "Tomsijerry" nem gyerekeknek való rajzfilm, de akkor a cipősboltnak a gyerekrészlegén található képernyőn miért az megy?)

Nyelvlecke

2010-03-15T21:40:00.002+02:00

Tibikei tervei a jövőre nézve

2010-03-15T16:30:00.000+02:00

-Ápilisba nagyfiú leszek, Anya!
-Igen biza, de miért éppen áprilisban?
-Születésnapom lesz.
...
-Lesz nekem egy toltám, Anya, és gyeltya is lesz lajta. Hálom gyeltya, mint Sálinak. És én fújom el a gyeltyákat.
-Így van, Tibikém, nagy fiú leszel. De mit csinálsz ha nagy leszel?
-A wc-be kakálok és a wc-be pisikálok.
-Igen? :-o És a pelenkáiddal mit csináljunk akkor?
-Add oda Lacikának őket, Anya!

Apropó Lacika! Nézzétek csak: LACÁT!

Érdekesen ejtett szavak

2010-03-15T16:19:00.002+02:00

Tibike már elég jól beszél, mindent mond, még olyansmit is, amit meg vagyok győződve, h nem ért, csak mondja :)))

De vannak érdekes szavai, most nem jut minden eszembe, de majd pótolok utólag is.

VAHALOL, VAHALOVA
-Hol van a pampód, Tibike?
-Vahalol van.

Vagy: -Menjünk vahalova sétálni.

TEJBEGISZT
-Anya, főzöl nekem tejbegisztet?

PÉLDÁJUL
(Mst egy példa sem ut eszembe példájul.)

Március 8 alkalmából...

2010-03-08T17:06:00.003+02:00

...kívánunk minden kedves nő-olvasónknak minden szépet és jót, leginkább a tavasz mihamarabbi érkezését!

Loptam Nektek a wikipediáról egy képet:

Tibike művészi érzéke (a költészetre gondolok)

2010-03-08T17:00:00.003+02:00

Laporello.
József Attila: Altató
Radvány Zsuzsa rajzaival.

A 4 lapos laporello már 3 darabban létezik egy ideje. Azt hittem, h tetszik neki, vagy lehet, h tetszik is, bár ezek után nem is tudom... Rengeteget olvastatta és rengeteget nézte a képeket benne.

Tegnap délután újra kezébe kerül egyik darabja a fent említett egykori könyvecskének és nézi-nézi. Egyszercsak nagy türelmetlenül megjegyzi:

-Anya! Nincs is szeme a házikónak! És az égnek sincsen szeme!

Pecsételés

2010-03-07T17:43:00.009+02:00

Ma reggel, hogy ne untkozzunk amíg Apja felkel, hát pityókából pecsétet készítettünk és csak pecsételtünk, pecsételtünk...

Apa persze meghallotta, h nagy a buli a konyhában, s ő is kikecmergett...